szikrák

A saját magam nyűge, meg a citromail szerverének túlterheltsége miatt kényszerű hallgatásba burkolóztam. Vigasztalóul sok zenét, operát hallgattam. Mindeközben láttam, hallottam érdeklődtem. Sőt értékeltem is, csak átmenetileg megtartottam a véleményem magamnak. De mint látható, megint itt vagyok „hinteni az okosat”.   Valamikor egyszer a hallgatásos időszakomban megütötte a fülemet egy érdekesnek tűnő hír az MTV… Tovább »

Istenem, azt hittük, hogy életünk legjobb üzletét kötjük! Aztán csalatkoztunk… Elmesélem nektek az egészet, úgy ahogy történt.   Egy kicsi kisvárosban laktunk, kényelmes, összkomfortos lakásban. De milyen az ember, ha gyarló? Egyszer csak elkezd többre vágyni… Mivel vidéken laktunk, álmunk nem volt idegen tőlünk. Lelki szemeink előtt egy vidéki, tiszta, nagy ház lebegett. Hatalmas kert,… Tovább »

Pár éve elegem lett a pesti büdösből, koszból. Családommal elköltöztünk egy picinyke kis faluba, Pest környékére. Naná, hogy Pesthez közel, mert még férjemmel mindketten bejártunk dolgozni. A faluban – kicsit mosolyogva mondják az őslakók – biogazdálkodás folyik. Valóban nem használunk bármiféle vegyszert a kártevők irtására, megpróbálunk mindent a természet törvényei szerint megoldani. Hogy csak a… Tovább »

2009-ben készült ez a kis írásom, tele kételyekkel. Önökre bízom: döntsék el, aktuális, vagy idejétmúlt ez a kis szösszenetem? Bocsánat, hogy rögtön belekotyogok, megadom a választ: sajnos nem haladtunk előre egy jottányit sem.   Nyugdíjba kerültem, vége az aktív munkában töltött éveknek. Némi elfoglaltság után kell néznem. Vajon etikus ez? Nem, mintha kevés lenne a… Tovább »

Édesanyám sokévi boldog házasság után magára maradt. Édesapám kiköltözött tőle a temetőbe – rövid szenvedés után meghalt. Édesanyám majdnem belerokkant. Összeesett, kórházba szállították, ott azonban nem érezte jól magát. Nem, mintha bárhol is jó lett volna neki, hiszen már nem volt mellette a férje. Szólt a kezelő orvosa: ne hagyjuk magára a Nagyit, gondoskodjunk neki… Tovább »

A katedra innenső oldalán ülni nagy felelősség. Nem elég hozzá a diploma, nem elég az empatikus készség, a jóindulat, az átadás, az okítás iránti vágy.   Mindez kell, de még valami, annak a belátása, hogy nem fedeztethetünk föl mindent, amit korábban már felfedezett a tudomány, a művészet. Hiszen akkor csak helyben topognánk, és nem haladnánk… Tovább »

Bizony, hogy mégsem zenebarátok klubja, hogy folytassam az előző írásom gondolatát. Azt hiszem, jobbat sikerült találnom, villámgyorsan le is stoppoltam, ezzel a címmel senki nem indíthat blogot: ketedraketoldalan.hu. Ez így még semmire nem elég, még nincs  webfelülete, még nincs szolgáltatója, meg egy csomó mindene, de ezen a címen fognak megjelenni a zenei tanfolyamaim, meg a… Tovább »

Feltett szándékom, hogy nem  írok semmiképp politikáról, vannak ahhoz tőlem sokkal jobban értő személyek.   Azt mindenképpen meg akarom említeni, hogy a gyermekeinkért mindent meg kellene tennünk, nekünk „öregeknek”. Hiszen annak idején mi is megkaptunk mindent „a mi öregeinktől”. Amit tőlük kaptunk, most a gyermekeinknek, unokáinknak kell továbbadnunk. Ahogy kitaláltak egy szép mondást, hogy a… Tovább »

A kerti öntöttvas bútorok szépek. Emlékeztetnek a kovácsoltvas kerítésekre, amelyek a műemlék épületeinket veszik körbe. Tudjuk jól, ezek az öntöttvas bútorok csak emlékeztetnek a régebbi idők kovácsoltvas ülőalkalmatosságaira, de legalább felidézik ama régebbi kor, pl. a világháború előtti „boldog békeidők” hangulatát. Az akkori nehézségekről ma már nem beszélünk, ismeretünk sincs. Maximum a történelemkönyvek lapjairól.  … Tovább »

Szóval, az úgy volt, hogy nekiduráltam magam, és csináltam egy vadonatúj honlap nevet, meg is vásároltam a jogom, mert azt akarom, hogy az enyém, és csak az enyém legyen. Hasonló témákkal akarok foglalkozni, mint itt. Tanítás, ifjúság problémái, párbeszéd az olvasókkal. Nem “konzervárut” akarok tálalni, hanem valódi új írásokat, a valódi új gondolatokkal “megterhelve”. Na… Tovább »