szikrák

  Újabb cikkhez kerültem. Nem tehetek róla, csak sorra jönnek a szemem elé. Ózd Jobbikos polgármestere Hitlerrel fotózkodott.   Most miről beszélgetünk, magyarázkodásba kezdett a polgármester, “hogy nem célja a Jobbiknak összegyűjteni a II. világháború iránt nosztalgiát érzőket, hogy az olvasói hozzászólásokban kialakult a vita arról, hogy geg volt-e, vagy sem”. Idézet itt a hír24-ből:… Tovább »

Fölébredtem, kinyitottam a szemem, kijöttem az újságot elolvasni – mintha nélkülem nem történnének meg a dolgok, vagy a Duna visszafelé folyna. Na micsoda dolog, ha én azt nem tudom meg még aznap?   Megint a nyugdíjat rágták – mint a gittet Molnár Ferenc Pál utcai fiúk-jában. Bajban a mai negyvenesek, megkérdezi a cikkíró, ők vajon… Tovább »

Most olvastam a Konrád György interjúról, amit a Népszabadságnak adott. Sajnos a teljes riportot nem áll módomban elolvasni.   Elég régen tiltakozom itt a neten a Huxley-féle delta-ember, meg bármilyen besorolások ellen. Ha a születésétől meghatározott egy ember sorsa, és azt úgy is látják sokan, akkor kitörési lehetőség nincs.   Márpedig minden szavával erre törekszik… Tovább »

Azt tanultam, nem csak tanították nekem, hanem meg is tanultam, ha nekem valami bajom van bárkivel, ne arra várjak, hogy majd őt változtatom meg. Bizony nem fog menni, inkább azzal törődjek, én hogyan tudok megváltozni, hogy ő elfogadjon olyannak, amilyen én vagyok – kedves, mosolygós, szerethető. Személyes párkapcsolatban biztosan igaz is. Azonban hogy viselkedjünk egy… Tovább »

Méltán híres a magyar konyha. Elfogadom, széltében, hosszában híresztelem, reklámozom ismerőseimnél. Igaz, ők is meghálják nekem, hiszen sorra dicsérik a főztömet, süteményeimet. Mostanában mégis megkeseredik a szám íze, ha a magyar konyháról hallok, olvasok.   Nálam otthonról, anyukámtól „örökölt” szokás, hogy havonta csak egyszer járok tartós fűszerekért a boltba, erről már korábban beszéltem. Nem akarom… Tovább »

Igen, kell. Ha már egyszer a fejembe vettem, akkor meg is csinálom, ha törik, ha szakad. Nem olyan fából faragtak, hogy csak úgy megfutamodjak valami elől.     Mindegy, azt írja ki a cég, „akinél” építem, hogy 25 %-ban van kész! Te jó ég, ennyi idő alatt 25%-ot hoztam össze? De most valami hiba folytán… Tovább »

Eszembe jutott egy film, az Előttem a sztárom című, amelyben Hugh Grant Julia Roberts oldalán főszereplő volt. Filmbeli szerepe szerint egy londoni könyvkereskedő, aki „találkozni” akar a szerepe szerint Annáva (J. Roberts-szel), és kiadja magát a Lovak és kutyák folyóirat újságírójának. Milyen jó párosítás: lovak és kutyák… mindkét állat az ember hűséges barátja….   A… Tovább »

a Kis magyar valóság, de fáj c. 2014,07.29-én megjelent cikkemhez   Nemrég jutottam a pontos információhoz: megkaptam a közgyógyellátást, nem vizsgáltak semmit, csak a betegségem nagyságát, milyenségét. Mégis emberséges a bizottság. Őszintén szólva nem hiszem, hogy ez csak a fővárosi bizottságokra legyen érvényben, mert egy törvény, az mindenhol törvény. Bárhol is csücsül az a fránya… Tovább »

Mi nők, születésünk óta, szokásainkból eredően szeretjük a pletykát, „szeretünk” felülni minden butaságnak. Persze nem szeretünk, csak azt hisszük, ezáltal leszünk jólértesültek.   Ma reggel hallgattam a tv Napkeltéjét, benne a hírt, valaki felröppentette az interneten, hogy a méhnyakrák elleni oltás káros, sőt már több halálos áldozata is van. Behívtak interjúra, egy nőgyógyász (talán) főorvost,… Tovább »

A mostani gazdasági környezetünk nem kedvez a befektetéseknek. Mégis meg kell tennünk.   Nagyon meg kell gondolnunk, mibe fektetjük be a létező, vagy nem létező, csak elképzelt vagyonkánkat. Hisz, ha nincs is a bankban milliárdos pénzösszegünk, valahol, valamibe, valahogy be kell fektetnünk még a filléreinket is, hadd hízzanak vagyonná. (Csak közbevetem, gondoljanak a Rockefellerekre. A… Tovább »