szikrák

Reggel van, már megreggeliztem. Nehéz volt, mert a kutyám a maga neveletlenségével folyton ki akarta verni a kezemből az ételt. Ügyesen, csalafintán tette ezt: először csak az ölembe hajtotta a fejét, aztán elkezdte bökdösni a karomat, ha falatot vittem vele a számhoz. Szimatoló orral várta, hátha leesik valami neki is.   No persze nem ejtettem… Tovább »

Háziállataink önálló „személyiséggel” rendelkező társaink, „akik” akaratosságukkal, meglátásaikkal együtt bizony ránk vannak utalva…     Gyerekkorom óta vágytam egy kiskutyára, de sajnos a szüleim nem engedték. A legfőbb érvük az volt, hogy az állat nem lakásba való! Beláttam valóban így van ez, hiszen fennáll a veszély, ha nem tartjuk helyesen az állatainkat, olyan lesz a… Tovább »

Egyszer láttam egy Gazdit keresünk c. tv műsort. Azt hiszem, ez volt a műsor címe, kutyákról, menhelyi kutyákról szólt, Kudlik Júlia volt a műsorvezető. Nem tudom, honnan gyűjtötték be azokat a kutyákat, amiknek kerestek gazdit. Furcsának, szokatlannak tartottam a kinézetüket, valahogy nem tudtam elhinni, hogy ezek igazi, valódi kutyák lennének. Persze, biztosan azok voltak.  … Tovább »

A kerti öntöttvas bútorok szépek. Emlékeztetnek a kovácsoltvas kerítésekre, amelyek a műemlék épületeinket veszik körbe. Tudjuk jól, ezek az öntöttvas bútorok csak emlékeztetnek a régebbi idők kovácsoltvas ülőalkalmatosságaira, de legalább felidézik ama régebbi kor, pl. a világháború előtti „boldog békeidők” hangulatát. Az akkori nehézségekről ma már nem beszélünk, ismeretünk sincs. Maximum a történelemkönyvek lapjairól.  … Tovább »

Nem tudom, ki fogja a történetemet megérteni, de azért megpróbálom szavakba önteni a bánatomat. Igen csak nehezemre esik a Ti nyelveteken elmondani, egyszerűbb lenne, ha kiugathatnám. De azt sajnos nem értitek, nekem kell megtanulnom a Ti beszédeteket.   Születésünk után kényelmesen, vidáman éltem anyámmal, meg a testvéreimmel valaha az alomban. Anyánk finom, meleg, vackot készített… Tovább »