szikrák

Rendkívül érzékeny lábbal vert meg a sorsom. Vagy áldott meg vele? Nem tudom. De az tény, ha az üzletben nem járkálok az új cipővel eleget, hogy kitapasztaljam hol nyom, melyik díszvarrása fogja bántani a lábfejemet, hova gyűri/gyűjti be a harisnyámat, zoknimat, akkor bizony kidobtam az árát az ablakon, nem fogom tudni viselni a cipőt. Ha… Tovább »

Lányom  egy ősszel Hollandiában járt. Egy énekkarral utazott oda egy meghívásra. Persze az énekkart hívták meg egy (illetve nem tudom, hogy egy-e, vagy több) koncertre. Nagyon különleges ajándékot hozott nekem: fekete tulipán hagymákat. Nagyon örültem, ilyen különleges ajándék! A kertem díszének képzeltem el.   Ennek megfelelően álltam neki a helye előkészítésének, a hagymák elültetésének. Csináltam… Tovább »

Bambultam a laptopom előtt, néha ide klikkeltem, néha oda. Feltűnően unatkoztam.   Aztán kipattant az isteni szikra a fejemből: vásárolni kellene valamit! Na igen, de kimenni a közértbe, pláne az áruházba lusta vagyok. Hát miért van a kezem ügyében a laptopom, elérhető közelségben az internet? Azért, hogy itthonról ülve is tudjak vásárolni! Anélkül, hogy odautaznék… Tovább »

Istenem, azt hittük, hogy életünk legjobb üzletét kötjük! Aztán csalatkoztunk… Elmesélem nektek az egészet, úgy ahogy történt.   Egy kicsi kisvárosban laktunk, kényelmes, összkomfortos lakásban. De milyen az ember, ha gyarló? Egyszer csak elkezd többre vágyni… Mivel vidéken laktunk, álmunk nem volt idegen tőlünk. Lelki szemeink előtt egy vidéki, tiszta, nagy ház lebegett. Hatalmas kert,… Tovább »

Édesanyám sokévi boldog házasság után magára maradt. Édesapám kiköltözött tőle a temetőbe – rövid szenvedés után meghalt. Édesanyám majdnem belerokkant. Összeesett, kórházba szállították, ott azonban nem érezte jól magát. Nem, mintha bárhol is jó lett volna neki, hiszen már nem volt mellette a férje. Szólt a kezelő orvosa: ne hagyjuk magára a Nagyit, gondoskodjunk neki… Tovább »

Jancsika cipőt kap   Jancsika már nagyfiú, egy éves elmúlt! Cipőt kell húzni a lábára. Nem járhat mezítláb. Védeni kell a lábujjait. Ne verje be bútorba, küszöbbe. Na persze még gyakran ereszkedik négykézlábra, gondolja, úgy csak biztonságosabb! Igaza van. Gyakran huppan a popsijára, onnan csak egy átfordulás, és máris négykézláb áll. Anyukája gondolkodott a cipő… Tovább »