szikrák

Pepita elővette a dobozt, kicsomagolta a tartalmát és fölvette. Hiába, Anyu ismeri őt jól, olyan a cipő, mintha a lábára öntötték volna. Milyen gyönyörű – illegette magát a kislány. Nagyon tetszett neki. Egy idő után a bal lábassal valami törtét. Önálló életre kelt szinte, sorra bokán rúgta Pepita jobb lábát.   A kislány a könnyeivel… Tovább »

A hatodikos Pepita nagylány lett, 12 gyertya kellett a születésnapi tortájára! Anyu sütötte neki, olyant választott, amiről biztosan tudta, hogy szereti a kislány.   Pepita mindenkinek, anyunak, apunak, barátnőknek egyformán csak Pepita. Valójában Petra a keresztneve, de ő ezt nem szereti. Sosem szerette, mert túlságosan egyszerűnek tartotta, valami különleges nevet képzelt el magának. Volt ő… Tovább »

Férjemmel, mint két zöldfülű kerültünk a Rómaira. Megvettük a nyaraló kabinunkhoz nagyon fontos hajót. Később kiderült, hogy ez a hajó nem csak az adminisztrációhoz kellett, nagyon megszerettük mi is az evezést. A Dunát mindig is szerettük mindketten, de nem gondoltuk, hogy ennyire zárt, ugyanakkor mindenre nyitott társaságot fogunk ott találni.   Nem volt kivagyiság, nem… Tovább »

Kiskutya helyett – pedig azt szerettem volna, kaptam egy kanárit. Aranyos volt, nem mondom, de nem kiskutya! Szép egyszínű sárga volt, és a bérház lakóinak a bosszúságára harciasan fújta, ugyanis harzi kanári volt. Mármint Harz hegységből származott a fajtája. Gyönyörűen énekelt, nem csak a termetéhez képest, de valójában is harsány hangon. Ha énekelt, érdekes módon… Tovább »

A házam sarkánál nő egy fa. Senki nem tudja megmondani a nevét. Nem gyümölcsfa, nem valami nemesebb, nem akác, nem ecetfa, nem tudom milyen fa, csak úgy nevezem, hogy „szemétfa”. Valahonnan a magját odafújta a szél. Borzasztó gyorsan fejlődik. A szomszédom szólt március táján, hogy ott a fa, engedélyt kért, hogy kivághassa. Örömmel ráálltam –… Tovább »

Egy másik aranyos történetet akarok elmesélni, ami csak a Római-part, a vízi túrázás kapcsán jut most az eszembe.  Ezt a kirándulásunkat is a Római-partról, a Tritonnal tettük.   Egyszer úgy döntöttünk, hogy beleszagolunk a Duna kis ágába. Elteltünk a valódi hajókkal, amelyek hatalmas, nagy hullámokat vetettek, amik miatt sokszor tényleg csak kapaszkodni lehetett az evezőkbe,… Tovább »

Szerencsecsillagom úgy hozta, hogy férjemmel elkezdtünk hajót keresgélni. No nem igazi hajót, csak csónakot. De a Római-part népe a csónak szótól megsértődik, megorrol, kiutál. Idővel rájöttem, hogy bizony a túra kajak, túra kenu, nem csónak, hanem hajó. Mert azzal járja a Duna (meg bármelyik másik folyó vizét), és olyankor bizony azon van a teljes felszerelése,… Tovább »

In memoriam Római-part   Anyu nem szerette a Duna miatt, így apukámmal mentem ki először a Római-partra. Akkor még nem volt semmi modernizálva, csak rossz kis kalyibák álltak „nyaralóként” a csónakházak között. Barnára sült, vagy pirosra égett fecske nadrágos férfiak rohangáltak a parton föl-le, szedték ki a csónakjaikat a csónakházból, és tették vízre. Gyerekként ezt ámulattal… Tovább »

Elváltam, mint olyan sokan mások is. Aztán sokszor szidtak. Miért kényeztetem el a kislányomat? (Nem kényeztettem el.) Mások, szidtak, mert túl keményen nevelem a kislányt. (Nem neveltem túl keményen.) Megint szidtak, hogy túl sok ajándékot kap tőlem a gyerek. (Nem kapott túl sokat.) Ismét szidtak, miért nem vagyok többet a gyerekkel? (Nem voltam keveset vele)… Tovább »

Olvasom a cikket a New yoki hajléktalanról, aki megosztotta az akkor kapott fél pizzáját egy másik hajléktalannal. Nem tudta, hogy felveszik kamerával, és a másik hajléktalan egy színész volt, aki eljátszotta az éhező hajléktalan szerepét.   Az eredeti, az igazi hajléktalan szó nélkül átadta a pizzáját neki.   Néhány éve történt velem, hogy a Krúdy… Tovább »