<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>szikrák</provider_name><provider_url>https://mgj52.cafeblog.hu</provider_url><author_name>mgj</author_name><author_url>https://mgj52.cafeblog.hu/author/mgj/</author_url><title>Búcsú a Rómaitól</title><html>Férjemmel, mint két zöldfülű kerültünk a Rómaira. Megvettük a nyaraló kabinunkhoz nagyon fontos hajót. Később kiderült, hogy ez a hajó nem csak az adminisztrációhoz kellett, nagyon megszerettük mi is az evezést. A Dunát mindig is szerettük mindketten, de nem gondoltuk, hogy ennyire zárt, ugyanakkor mindenre nyitott társaságot fogunk ott találni.

&nbsp;

Nem volt kivagyiság, nem volt ál-kedvesség. Igaz, nem borult össze senki pusztán azért, mert megismert valakit, nem lettek rögtön „puszi pajtások”.

De ha segíteni kellett a lerobbant aksi miatt betolni a kocsit, nem volt létszámhiány. Akkor sem, ha valahol villanyt kellett szerelni, vagy egy nagy hangyabolytól kellett a kicsi gyerekeket megmenteni, nem csak a gyerekek szülei dolgoztak rajta.

&nbsp;

Fogyott a sült hal, a keszeg, a hek. Volt, akinek a lacipecsenye volt a kedvence – na azt néztük egy kicsit csodabogárnak. A Dunán az ember halat eszik nem? Na ugye!

&nbsp;

Ez sem volt probléma.

Sokat jártunk evezni. Óriási élményem volt, amikor ősszel bele akartam bújni a kosztümkabátomba, és nem tudtam fölvenni. Én, az anyukám szerint „egyszálbélű” vékony nő, nem fértem bele a kosztümömbe! Az evezés megtette áldásos hatását, hatalmas deltás vállakra tettem szert. No a hatalmas persze csak a 42 kg és a 43 kg közötti különbséget jelenti.

&nbsp;

Meg a másik, hazajövet, haza”költözéskor” a rajparton elértük a Margit hidat, megcsapta az orrunkat a jó kis pesti szmog. A Rómain nem találkoztunk ilyesmivel, ott az egész tüdőnk,

teljes testünk megtisztult, kitisztult. Mindenfajta méregtelenítő kúra nélkül.

&nbsp;

Nem különöse foglalkoztunk, hogy most fehér kenyeret eszünk, vagy „teljes kiőrlésűt”, ettük, azt, amit vettünk, és az evezéssel ledolgoztuk a fölösleget. Biztos, hogy rengeteg halat, savanyúságot, gyümölcsöt ettünk.

&nbsp;

Elképesztően vidámak, önfeledtek voltunk. Nem számított, hogy valaki 20, vagy 30, vagy akár 80 éves! Nem volt összeférhetetlenség, nem volt kioktatás. Csak egy nagy közösség volt.

&nbsp;

Nem tudtam, hogy Triton nem kedvel engem, négy év után elváltunk a férjemmel.

&nbsp;

Újabb néhány év, és megszűnt a Római. Úgy tudom, a Római-part még létezik, de az a Római, az már nincs. Senki ne keresse többé.</html><type>rich</type></oembed>