<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>szikrák</provider_name><provider_url>https://mgj52.cafeblog.hu</provider_url><author_name>mgj</author_name><author_url>https://mgj52.cafeblog.hu/author/mgj/</author_url><title>Űrutazás</title><html>Biztosan Önök is emlékeznek rá, az össze asztronauta, aki csak járt az űrben elmondta, milyen felemelő érzés volt onnan föntről látni a földet. Gyönyörű, kék színe van. Gondolom a nagy víz-, tenger felület okozza ezt.

&nbsp;

Nem reménykedhetek, hogy valaha is fölszállhatok. Most sincs, és soha nem is lesz rá pénzem. Pedig már lehet turistaként röpülni az űrbe.

&nbsp;

Lám csak, éppen most fejeztem be a spórolásra, a természet vigyázására felhívó sorozatomat, egyből siránkozok, hogy nincs rá reményem, hogy felmennék az űrbe.

&nbsp;

Pedig szívesen megnézném a Tejutat, a Marsot, a Jupitert. Igen, az őszeset, akárhány fényév távolságot is kéne utaznom hozzá.

Hogy is mondja a költő?

&nbsp;

„A távolságot, mint üveggolyót megkapod, óriás leszel,….”

Ez az idézet József Attila Altató című verséből van. Itt gyorsan abbahagyom, mert úgy folytatódik,

„csak hunyd le kis szemed, aludj el szépen kis Balázs”

&nbsp;

Nem, nem akarok aludni, csak álmodozni kicsit.

A kékről, a kékségről, mindarról a szépségről, amivel életemben találkoztam. Amit sikerült megmutatnom a lányomnak. Üveggolyóm volt, furcsa kék színű valamivel benne. Nem érdekelt, hiába, lány vagyok, voltam. Az üveggolyó nem érdekelt.

&nbsp;

Legtöbbször itthon utaztunk, kirándultunk. Soha nem írtam föl, mennyit gyalogoltunk, nem tartottam fontosnak. Most, hogy már nem gyalogolok, sajnálom, hogy nem írtam föl.

&nbsp;

De ki sem látszanék a kis cédulákból, ha füzetbe írtam volna, akkor a füzetekből.

Így is tele van a lakásom sok fölösleges – csak nekem fontos, egyébként kidobandó, kiselejtezendő – holmival.

Régi iskolai holmim, amiben csak én igazodok ki. Furcsa, mert, ha kinyitok egy régi irkámat, vagy meglátom a könyv oldalára írt megjegyzésemet, (anyuék ezért nagyon haragudtak!) már ott vagyok az adott tanár óráján, és már hallom a hangját, szégyellem, ha nem emlékszem valamire, alig bírok visszajönni a mába. Akkor biztonságosan sikerül, ha elrámolom a könyvet, a füzetet.

&nbsp;

Elpakoltam mindent, nincs előttem se füzet, se könyv.

Megérkeztem a mába.

Holnap befizetem az új tárhelyem díját, kész lesz a címem. Alig várom már, hogy ne csak én „szövegeljek” itt felelőtlenül, hanem választ is olvashassak. Persze, ha be tudom ezt a kommentelési módot állítani. Én mindent meg fogok ezért tenni, tudom, az én hibám lesz, ha nem fog sikerülni.

Azért azt az űrutazást, ha valaki fölvinne, nem hagynám ki.</html><type>rich</type></oembed>