1.0szikrákhttps://mgj52.cafeblog.humgjhttps://mgj52.cafeblog.hu/author/mgj/Boldizsár szeretett dolgozni, persze sok pénzért. Ennél jobban csak több pénzért szeretett volna.   Így történt, hogy másodállásban vállalkozásba kezdett, amikor eljött az ideje. Energiája volt, becsületes munkásvolt - becsületes vállalkozó lett. Boldizsár vitte a szakmai részt, a felesége meg a papírokat intézte.   Keresett is szépen, futott a szekér. Jó szakember volt, így dőltek hozzá a megrendelések. Mindig azt mondta, hogy egy napnak 48 órából kellene állnia! Egyedül már nem győzte a munkát, alkalmazottakat is föl kellett vennie.   Idővel megcsappantak a megrendelések. Kezdtek elszegényedni az emberek. Már egyedül is el tudta látni a cége munkáját. Rá kellett jönnie, sok embert kell eltartania a picinyke vállalkozásának. Ahogy görnyedt a főkönyve előtt, számítgatta a jövedelmét, kemény elhatározásra jutott, el kell bocsájtania az alkalmazottait. Először könnyeivel küszködve csak az egyiket, aztán sírva a másikat is. Észre sem vette, a barátai lettek az alkalmazottai. A sok közösen elvégzett munka sok élményt adott mindannyiuknak. Magára maradt, nem volt kivel megbeszélje a szerződést, a munkát, a fortélyokat. Csak az asszony maradt mellette a bizniszben, de ő nem ért a szakmához, csak a számlákhoz, meg a pénzhez…   Elment a kedve az egész vállalkozásától. Elhatározta, hogy megszünteti. Ügyvédet fogadott, a végelszámoláshoz könyvelőt,  bejelentették az APEH-nál. Ekkor történt, hogy a főállásában nyugdíjba küldték, mert ott is csappant a munka. Szerencséje volt, még 4 hónapja volt a hivatalos lenyugdíjazásig, erre az időre már nem munkanélküli segélyre küldték. Az asszonnyal kettőjükre a megtakarított pénzük, meg a nyugdíjuk kitart már ameddig kell…   Boldizsár boldog volt. Szépen éltek az asszonnyal, a gyerekeknek lakást vettek, ahova megszülethettek az unokák, csak még ezt a cég megszüntetését kell elintéznie. Berendelték a APEH-ba végelszámolásra a főkönyvével, meg a számláival. Kocsiba pakolta, betrógerolta az összes papírt. Órákig cincálta szerte szét az előadó a számlákat, a szerződéseket. Szinte vizsgáztatták, hogy mikor mit számolt el költségnek, mekkora rezsivel dolgozott, hogy adóztatta az alkalmazottakat, ő milyen és mekkora adót fizetett. Áldotta az eszét, hogy mindent alaposan elmagyaráztatott magának az asszonnyal, mindenre meg tudta adni a pontos választ. Nem is találtak semmit, minden rendben volt, elfogadták a végelszámolást.   Most már nem maradt hátra csak ez kicsinyke formalitás a cégbírósággal, meg végezetül az APEH-hal. Megnyugodhatott, de szájában mégis gyűlt a keserű érzés. Nem tudta elképzelni, hogy mi is hiányzik: a munka, a pénz, a társaság? Szomorú lett. Olyanná változott, mint egy szomorú, dühös, félkarú óriás.rich