1.0szikrákhttps://mgj52.cafeblog.humgjhttps://mgj52.cafeblog.hu/author/mgj/Én igazi, természetvédő nő vagyok, ezt állítják az ismerőseink… Védem a környezetemet, hiszen külön konténerbe gyűjtöm a papírt, a pille palackot, a zöld, a fehér üveget. Még az elemeimet is gyűjteném, ha lenne hozzá edény – de így kénytelen vagyok elvinni oda, ahol szakosodtak rá. A sima konyhai szemetesembe be nem dobnám.   Védem a kertemet a vegyszerektől, a mosógépemet a vízkőtől, a pénztárcámat a forgószéltől, állataimat a kártékony bogaraktól (ú.m. bolháktól, kullancstól), magamat az influenzavírustól. Csak egy dolognak nem tudok ellenállni: a bundának.   Anyukámtól örököltem menyét bundát, vettem nyuszit. A menyétet sosem hordtam, a nyuszi csöndben megkopaszodott. Valamikor vettem használtan egy fehér irhát – elhagyott, leszakadt rólam. Talán nem volt teljesen jó a szabása, mert az ujja szinte tőből szakadt ki. A kortól meg a használattól megkeményedett, nem szerettem. Mára már előlépett székvédő takaróvá. Nagyobb darabokra szétvagdostam, arra ülök, ha dolgozni akarok a laptopomon. Nagyon kellemes ülés esik rajta. Csak hát a színe…fehér…….volt! Ma csak kis „törtfehér” vagy rosszabb esetben krémszínű.   Néhány éve kaptam Angliából egy bundát. Az sötét színű, nem olyan érzékeny, mint az irhám volt. Belül selyembéléses, kifelé áll a szőre. Elegáns, meleg. A selyembélésében van a zsebe, ott, ahol zsebtolvaj hozzá nem tud férni. És ami a csoda: ezt a műszőrme bundát automata mosógépben ki lehet mosni!!!   Már megcsináltam ezt, mert nem hittem el, hogy lehetséges. Nagy nehezen belegyömöszöltem a mosógép dobjába, öntöttem rá kímélő mosószert, öblítőt. Aztán beindítottam a masinát. Olyan koszos víz jött le róla, hogy már azt hittem, eldugul miatta a lefolyó. Na megúsztam, nem lett dugulás, semmi rendellenesség nem történt. Aztán kinyitottam a mosógépet.   Nekem fölültöltős Energomat gépem van. Gondoltam, mint ahogy az ágyneműt szoktam, majd a bundát is kivarázsolom a mosógépből. Álltam a tetejével a kezemben, néztem, próbáltam a dobban lévőt kiszabadítani. Nem sikerült, de a hátamon már csorgott a víz. Ekkor szóltam a férjemnek – ugyan jöjjön már segíteni, van egy „férfikézre álló” feladatom a számára. Azonnal jött aranyosan ( a férjem mindig ilyen!), ő is forgatta a tetőt a kezében, hümmögött, aztán kinyilatkoztatott: Vagy szétvágod késsel a bundát, vagy hozom a csavarhúzót és leszerelem róla a mosógépet!! Ekkor homályosan kezdtem látni… Megláttam a mosógép alkatrészeit szétszerelve, mellette a hatalmas kupac szennyes ruhát, csinosan beterítve egy-egy műszőrme darabkával… Aztán nem tudom mi történt. Valami fehér köpenyre, injekciós tűre, ismeretlen hangokra emlékszem.   Mikor magamhoz tértem, ott láttam az én mosható angol műszőrme bundámat a belső zsebével, lógni a kertünk egyik fájának ágáról egy vállfával. Az én aranyos, nem sokat tépelődő, de rendkívül gyakorlatias nagylányom ügyesen kiszedte a mosógépből a nem éppen belevaló méretű bundámat. Diadalittasan mondta: Na, csak azért szedtem ki, hogy megint bele tudd gyömöszölni!   Na mit mondjak? Nekiadtam, viselje ő, kínlódjon vele ő! Legyen övé ez a csodabunda. Ha már egyszer úgyis természetvédőnek neveltük....rich