<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>szikrák</provider_name><provider_url>https://mgj52.cafeblog.hu</provider_url><author_name>mgj</author_name><author_url>https://mgj52.cafeblog.hu/author/mgj/</author_url><title>Nikotinmentes élet</title><html>Valamikor úgy füstöltem, mint a lőrinci kapcagyár! Majdnem lánc-dohányos voltam. Nem tudom mi tartott vissza ettől. Csak húztam ki a szál cigiket sorban, egyiket a másik után. Már előfordult, hogy rám szóltak: Na ne hülyéskedj, most oltottad el! Nem nagyon törődtem vele…

&nbsp;

Aztán azt kezdtem észrevenni, hogy reggelenként hihetetlenül köhögök, és finoman szólva is szörnyű volt a leheletem. Szabályszerűen megundorodtam saját magamtól. Próbálkoztam ezzel, azzal, de nem sok sikerrel. Azt hiszem magamban kell keresnem a hibát: még nem AKARTAM igazán, csak úgy tessék-lássék próbálkoztam. Mint aki már eleve feladja: úgy sem fog sikerülni. Vacakoltam, kínlódtam, de pontosan tudtam, hogy nem fog sikerülni.

&nbsp;

Aztán történt az életemben egy csoda. Összetalálkoztam egy régi ismerősömmel, aki valaha szintén nagy dohányos volt, de letette a cigarettát. Hogy csinálta, én nem kérdeztem, ő nem mondta.

Ehelyett mesélt magáról úgy általában. Főorvos volt egy budai kórházban, aztán onnan nyugdíjba vonult. És most jön az érdekesség: nem hagyta abba a gyógyítást, csak nem kizárólag az orvosi diplomáját használta, hanem megszerezte mellette a homeopátiás orvos, természetgyógyász szakképesítést is. És elmondta azt, amiben nagyon hisz: a biorezonanciás kezelésekben!

Na ez felkeltette pokolian a kíváncsiságomat. Beszélt a testünkben képződő hullámokról, az agyunk által kibocsájtott sugarakról, beszélt arról, hogy a készülék segítségével megállapítják, hogy melyik hullámhossz hiányzik a szervezetből és akkor azt adják kezelésül. Valami ilyesmit magyarázott nekem, majd azt mondta, ha akarom, leszoktat a cigarettáról.

Hittem is, meg nem is. Ráálltam, hiszen nem volt veszteni valóm. Ugyanúgy szkeptikus voltam, mint korábban. „Ugyan kérem! Majd pont ő fog leszoktatni pont engem, aki….”

Nem is biztos, hogy akartam leszokni. Eleve lemondóan álltam hozzá.

&nbsp;

Aztán elkezdte a kezelést. Először csak hetente kellett mennem a kezelésre, és azt vettem észre, már tovább elég a doboz cigi, nincs szükségem naponta kettőre. Már nem akartam folyton rágyújtani. Észre sem vettem, de már nem kívántam folyton a cigarettát. Úgy emlékszem, a hatodik héten jártunk, amikor visszahívott egy rendkívüli kezelésre. Ekkor volt az utolsó hét, amikor is két kezelést adott. Egész végig a kezeléseken nem éreztem semmi kellemetlent. Nem rázott, nem fájt, nem szúrt. Egyszerűen megnyugodtam – pedig nem is voltam ideges. A jéghideg „béka lába” végtagjaim megmelegedtek, az arcom piros pozsgás lett. Szóval, rendbe hozta a vérkeringésemet. Lett étvágyam, ezáltal lett erőm is. Még alaposan meg is híztam. Persze, ez nekem nagyon kellett, olyan csont sovány voltam, az alaposan meghíztam mondatom az összesen 1 azaz egy kilót jelentett, de már látszott rajtam.

Nem kellett semmit elhatároznom, megfogadnom, pótcselekvést kitalálnom. Sikerült így is leszoknom – pedig „nem is akartam”.

&nbsp;

Hát ennyit köszönhetek a biorezonanciának. Nem lettem túlsúlyos, nem kell fogyókúráznom.

Nem kellett a kezelések közben és most sem kell semmilyen gyógyszert szednem. Csak simán azóta is hiszek a biorezonanciában. Ajánlom annak, akinek pl. carotise van…próbálja ki.

Meg fogja látni, megéri.</html><type>rich</type></oembed>