1.0szikrákhttps://mgj52.cafeblog.humgjhttps://mgj52.cafeblog.hu/author/mgj/Érdekes gondolat vert szöget a fejembe. Furcsán vagyunk mi mostanában a birtokos személyes névmásokkal. - Az én gyerekem, meg a te gyereked, veri a mi gyerekünket – mondja a másodszor házasságra lépett házaspár. Másik eset: - Az én hozományomból vettük a lakást, szerintem nem közös vagyonunk! – mondja a feleség, nem törődve a jogosságával. Mire replikázik a férj: - A nyaralót az én örökségemből vettük, akkor az sem közös szerzemény!   Politikai szövegben: a mi pártunk (pártjaink), a mi népünk, a mi fiaink, a mi hazánk, a mi asszonyaink, a Négy manccsal szemben: a mi libánk, a Greenpeace-nél: a mi Zengőnk, a Suzukinál: a mi autónk, de nem az Ikarusznál, a nemzeti ünnepünknél: a mi ünnepünk. Akkor az én ünnepem a tied is? Mert ha a tied is, meg az enyém is, akkor az a mienk. Ha valakik belerondítanak, mert mondjuk, el vannak keseredve, vagy berúgtak, akkor velük is a mi ünnepünk? Ha valaki hibázik, akkor az a hiba az övé? Vagy a mienk? Ha felelősségre vonják, akkor az övé? És ha nem vonják felelősségre, akkor vajon kié?   Ha olyan törvények születhetnek, amelyek mellett ott a kiskapu, akkor ez kinek a hibája? A mienk, vagy az övék? Ha az anyagi érdek mindent felülbírálhat, akkor ez kinek a hibája? A mienk, vagy valakiké? Ha egy egész nemzet bűnbakot keres, akkor ez kinek a hibája? Az enyém, tied, övé, valakié, övék, valakiké? Ha egy nép elveszti az értékrendjét, akkor ez kinek a hibája? Az övék? Ha a mi értékvesztésünkre gondolunk, akkor a mienk?   A választ több mint valószínű, kitalálták. Nem, leginkább az enyém, a tied, az övék. Mert a felelősségről lehet papolni, de leginkább tenni kellene érte. Mondjuk felvállalni. Személyre szabottan, felelősséggel. Az én autóm akkor lesz a mi autónk, ha te is vigyázol rá, mintha a tied lenne. Az eleve mi autónk, az Ikarusz akkor marad a mienk, ha a mi közlekedési vállalatunk úgy ír ki pályázatot, hogy az Ikarusz is indulhasson. Ha az angol dolgozó féltheti a munkalehetőségeit a kelet európai munkavállalóktól, akkor ők féltik a saját lehetőségeiket (Tesco). A kinti állások nem a mi lehetőségeink. A mienk itthon van, a határokon belül.   Ha még igaz, bár megmosolyogtat a régi mondás: - „fogjuk meg, és vigyétek!” – nem fogunk messzire jutni. Meg kell fogni nekem, neked, neki, egyszóval nekünk mindannyiunknak, mert csak így lesz nekünk jövőnk, az elkövetkezendő jövő a mi jövőnk. Emberként, nem közmunkásként.rich