{"version":"1.0","provider_name":"szikr\u00e1k","provider_url":"https:\/\/mgj52.cafeblog.hu","author_name":"mgj","author_url":"https:\/\/mgj52.cafeblog.hu\/author\/mgj\/","title":"A depresszi\u00f3 pokl\u00e1ban","html":"\u00c9desany\u00e1m sok\u00e9vi boldog h\u00e1zass\u00e1g ut\u00e1n mag\u00e1ra maradt. \u00c9desap\u00e1m kik\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt t\u0151le a temet\u0151be \u2013 r\u00f6vid szenved\u00e9s ut\u00e1n meghalt.\r\n\r\n\u00c9desany\u00e1m majdnem belerokkant. \u00d6sszeesett, k\u00f3rh\u00e1zba sz\u00e1ll\u00edtott\u00e1k, ott azonban nem \u00e9rezte j\u00f3l mag\u00e1t. Nem, mintha b\u00e1rhol is j\u00f3 lett volna neki, hiszen m\u00e1r nem volt mellette a f\u00e9rje.\r\n\r\nSz\u00f3lt a kezel\u0151 orvosa: ne hagyjuk mag\u00e1ra a Nagyit, gondoskodjunk neki valamilyen ter\u00e1pi\u00e1r\u00f3l.\r\n\r\nEgyre csak s\u00edrdog\u00e1lt, nem tudott mag\u00e1ra tal\u00e1lni. Mindenr\u0151l az \u00e9desap\u00e1m jutott az esz\u00e9be, aki sokat f\u00fart-faragott, bark\u00e1csolt sok haszn\u00e1lati t\u00e1rgyat a csal\u00e1dunknak. Ezek l\u00e9pten\u2013nyomon mind \u00e9desany\u00e1m el\u00e9 ker\u00fcltek, \u00e9s m\u00e1r csorogtak is a k\u00f6nnyei. Tudtuk, erre h\u00edvta fel a figyelm\u00fcnket az orvos, valamivel ki kellene mozd\u00edtani \u00e9desany\u00e1mat ebb\u0151l a depresszi\u00f3s \u00e1llapotb\u00f3l.\r\n\r\n \r\n\r\nH\u00e1rman voltunk testv\u00e9rek, az iskol\u00e1ink ut\u00e1n m\u00e1s t\u00e1jra, messze ker\u00fclt\u00fcnk otthonr\u00f3l, csal\u00e1dot alap\u00edtottunk. Havonta legal\u00e1bb egyszer hazal\u00e1togattunk a gyermekeinkkel. \u00cdgy volt az, hogy alig akadt h\u00e9tv\u00e9ge, amelyet csak kettesben t\u00f6lt\u00f6tt a k\u00e9t kis \u00f6reg. Nyugodtak voltunk, mi megtesz\u00fcnk mindent a sz\u00fcleink\u00e9rt, l\u00e1togatjuk \u0151ket rendszeresen.\r\n\r\nJ\u00f3 volt l\u00e1tni, ahogy az unok\u00e1kkal le\u00fcltek, mes\u00e9lni kezdtek, vagy bevont\u00e1k \u0151ket a h\u00e1zi, vagy a h\u00e1z k\u00f6r\u00fcli munk\u00e1ba. L\u00e1nyom \u00edgy \u201eseg\u00edtett\u201d pog\u00e1cs\u00e1t s\u00fctni, a n\u0151v\u00e9rem fia \u201erepar\u00e1lta\u201d a ker\u00edt\u00e9s t\u00f6r\u00f6tt l\u00e9c\u00e9t.\r\n\r\nM\u00edgnem egyszer csak becsapott a vill\u00e1m: meghalt a nagypapa.\r\n\r\n \r\n\r\nGondolkodtunk valami megold\u00e1son, de semmi okos nem jutott az esz\u00fcnkbe. A csal\u00e1djaink, a munk\u00e1nk a messzi v\u00e1rosba k\u00f6t minket. Nem megold\u00e1s, ha a nagymam\u00e1t valamelyik\u00fcnk mag\u00e1hoz veszi\u2026az \u00f6reg f\u00e1t m\u00e1r nem lehet \u00e1t\u00fcltetni. Nem lehet egy vid\u00e9ki \u00e9lethez, kerthez szokott embert hirtelen berakni a v\u00e1ros betondzsungel\u00e9be, a villamos, trolibusz, sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9pek, a\u00a0 mai kor modern vil\u00e1g\u00e1ba.\r\n\r\n \r\n\r\nL\u00e1nyomnak jutott az esz\u00e9be: kutya kellene a Nagyinak! T\u00e9pel\u0151dt\u00fcnk, morfond\u00edroztunk, azt\u00e1n d\u00f6nt\u00f6tt\u00fcnk: igen, kuty\u00e1t vesz\u00fcnk \u00e9desany\u00e1mnak aj\u00e1nd\u00e9kba! Nem tudtuk, hogyan fogadja majd, \u00f6r\u00fcl-e a kuty\u00e1nak. Csak a lelk\u00fcnk m\u00e9ly\u00e9n \u00e9rezt\u00fck, igaza van a l\u00e1nyomnak. Ez kell\u0151k\u00e9ppen lek\u00f6ti, elfoglalja a Nagyit, biztos ter\u00e1pi\u00e1t jelentene a sz\u00e1m\u00e1ra. Elfelejten\u00e9 a k\u00f6nnyeit, megb\u00e9k\u00e9lne a megb\u00e9k\u00e9lhetetlennel \u00e9s \u00e9lne tov\u00e1bb, mint eddig. Lenne megint nap-mint nap tennival\u00f3ja, megv\u00e1ltoztatni, jav\u00edtani val\u00f3ja. Hiszen a kuty\u00e1t el kell l\u00e1tni \u00e9tellel, v\u00edzzel, j\u00e1tszani, foglalkozni kell vele. Addig sem \u00e9rne r\u00e1 a Nagyi pityeregni a meghalt f\u00e9rj\u00e9n, belemer\u00fclni a b\u00e1nat\u00e1ba.\r\n\r\n \r\n\r\nMegvett\u00fck a tacsk\u00f3t, elvitt\u00fck neki. \u00c9desany\u00e1m k\u00f6z\u00f6mb\u00f6sen fogadta, csak \u00e9n l\u00e1ttam meg, hogy olykor-olykor pici f\u00e9ny csillant a szem\u00e9ben. L\u00e1that\u00f3lag, de azt nagyon titkolva, igenis tetszett neki a kutya, csak nem tudta eld\u00f6nteni, hogy \u00f6r\u00fclhet-e a kis \u00e1llatnak akkor, amikor nincs mellette a f\u00e9rje\u2026 \u00e9s fontos k\u00e9rd\u00e9sre kellett megtal\u00e1lnia a v\u00e1laszt: neki most m\u00e1r csak a gy\u00e1sz marad?\r\n\r\n\u00c1tadtuk \u00c9desany\u00e1mnak a kuty\u00e1t, r\u00e1b\u00edztuk. Elmondtunk minden tudnival\u00f3t a tacsk\u00f3r\u00f3l \u00e9s mer\u00e9szen otthagytuk \u0151ket. B\u00edztunk \u00e9desany\u00e1m \u00e9lni akar\u00e1s\u00e1ban, eddig megszerzett tapasztalataiban.\r\n\r\n \r\n\r\nN\u00e9h\u00e1ny nap m\u00falva megint ott voltunk. Megnyugodva l\u00e1ttuk, hogy a kertben szanasz\u00e9t labd\u00e1k jelzik azt, hogy itt foglakoznak, j\u00e1tszanak a kuty\u00e1val. Vizes t\u00e1lak hada, hogy b\u00e1rhol is megtal\u00e1lja az \u00faj j\u00f6vev\u00e9ny, az etet\u00e9sre szolg\u00e1l\u00f3 l\u00e1bask\u00e1k gondosan az ajt\u00f3 mell\u00e9 k\u00e9sz\u00edtve, hogy oda szokjon.\r\n\r\nBel\u00e9pve a h\u00e1zba egy igen bens\u0151s\u00e9ges kapcsolat t\u00e1rult a szem\u00fcnk el\u00e9: \u00e9desany\u00e1m \u00fclt a hintasz\u00e9k\u00e9ben, \u00f6l\u00e9ben a tacsk\u00f3val, el\u0151tte az asztalon a csal\u00e1di foto album. Azt lapozgatva magyar\u00e1zott a kuty\u00e1nak az \u00e9lete foly\u00e1s\u00e1r\u00f3l, a f\u00e9rje hal\u00e1l\u00e1r\u00f3l. De m\u00e1r nem pityergett.\r\n\r\nAzt hiszem, bev\u00e1lt a l\u00e1nyom kutyater\u00e1pia \u00f6tlete.","type":"rich"}