Nyugdíjaskor

Nem akarom most a hangszerelés, a zeneelmélet tudományával untatni Önöket.

Keresek, valami egyéb izgalmas témát. Bölcs idősebb barátném férje szokta mondani, hogy

-Jó, akkor beszéljünk a cserebogarak halhatatlanságáról!

Ez mindig azt jelentette a kis öregnél, hogy beszélj csak, úgy sem érdekel!

Na én nem szeretném, ha így fogadnák Önök a kis írásomat.

Nem a zene fontosságáról akarom meggyőzni Önöket. Sokkal inkább arról, hogy tanulni bármelyik korban hasznos, minden szempontból is.

Hiszen a szellemi frissesség megőrzése befolyásolja a testi frissességet is. Egyszerű felfogni – ha van mivel! A mozgás, a torna szerepét az életünkben.

Kár betegek vagyunk, akár nem, nem szabad megvárnunk, hogy leessünk a lábunkról. Azaz bármilye nehéz, akármennyire nem kívánunk, csak ülni, meg kell mozdulnunk, ha élni akarunk. Ugyan melyik az az időskorú ember, aki ne akarna?

Mi már tudjuk, hogy az élet nehéz, sok küszködéssel jár, és sosem kapunk dicsérő szót, ne adj isten hálát a tetteinkért. Akármilyenek voltak is azok.

Na nem mintha találkoztam volna olyan emberrel, aki hálára tartott volna igényt. Több törődésre annál inkább.

Azt vettem észre, hogy az unokáikra sokkal jobba figyelnek az idősek, mint a gyerekeikre tették valamikor. Na persze, akkor még kellett küzdeni a megélhetésért, a lakásért, a napi betevőért.

Szerencsés az a nyugdíjas, aki ma megengedheti magának, hogy mindezeket figyelmen kívül hagyhatja. Meg is látszik rajtuk, sokkal nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, mint hasonló korú társaik. Ha az embert nem nyomasztják anyagi gondok, egyszerűbb lesz az élete. Függetlenül a korától. Jó lenne megérni azt a kort, hogy tényleg megkapjuk azt, amennyiért dolgoztunk.

Most bármennyire mondják, hogy jó, én félek, hogy nem is olyan jó. Ez a rengeteg tüntetés, hol ezért, hol azért, csak viszi el az energiánkat. Pártok háborúznak, ahelyett, hogy összedugnák a fejüket a mi, a nép érdekében, és kitalálnák a megoldást. Az a kis haszon, amit ma termel az ország, kevés zsebbe vándorol, hogy kevesen még jobban tudjanak élni.

Nem lehetne valami „svéd-csavarral” módosítani: mindenki élhessen kicsit jobban, és az a vékony réteg, aki eddig lényegesen jobban élt, mint a nagy átlag, most kivételesen semmit ne kapjon a megtermelt javakból? Hiszen úgyis a minimálbérre berángatott emberek, a közmunkások termelik azt meg.