Most sem eszi meg a kutya a telet!

Lehet, hogy csak én vagyok fázós, én igenis fázom! Már fölvettem magamra minden plusz pulóverem, nadrágom, érzem, hogy olyan hideg a kezem, mint a jégcsap.

Már reggeliztem, várom, hogy hozzák az ebédemet. Ugyanis előfizettem az ebédre, nem főzök naponta, nem kell kitalálnom, mi legyen az aznapi ebéd. Amennyivel jobb, annyival rosszabb. Könnyű megunni a konyha ízeit, amik nem az én „szám íze” szerintiek. Persze, ilyenkor mindig azt mondom, hogy „valamit valamiért!”

Lehetne utólag is fűszerezni, próbáltam, nem az igazi. Ha nem fő bele az összetevőkbe a fűszerek is, már nem lesz benne az íze. Még a fokhagyma sem, pedig az igazán agresszív ízű fűszer. Mindenből kiérződik. De például a kelkáposzta főzelékbe nem lehet utólag belefőzni, mert a rántásába kellet volna belepirítani.

Nem is erről van szó, hanem a szerecsendióról, a kurkumáról, a gyömbérről. Ezeket nem csak a húslevesbe szoktam tenni, hanem minden csőben sült rakottasba is, különleges, finom ízt ad nekik.

Vigyázni kell a fűszerek használatakor, ne szórjunk túl sokat belőlük az ételbe, mert ha  túltengnek az ízek, nagyon elronthatják az összhatást. Készítsünk ki kiskanalat, hegyes kést, amivel adagolhatjuk a zacskóból. Persze az a legjobb, ha kistálba, vagy kis tányérkába kiszórjuk az összetevőket.  Nem fognak úgy járni, mint én egyszer valamikor: fasírtot kívánt kis családom. Mindannyian nagyon szerettük, férjem is, lányom is.

Annak rendje-módja szerit kikészítette a borsőrlőt, a sótartót, a paprikatartó üveget, beáztattam a száraz zsömlét. Majd kifacsartam a zsömlét, alaposan kinyomkodtam, hogy minél kevesebb víz maradjon a darált húshoz kevert zsömlében. Szakaszonként kevertem bele a fűszereket, a fokhagymát megkapartam, így jobban szeretem, mint a fokhagyma-törővel összezúzni. Úgy nem lesz olyan finom, mint a késsel megkaparva. Felforrósítottam az olajt, a kiadagolt pogácsákat zsömlemorzsában meghempergettem, beraktam az olajba sülni.

Nos, ekkor ért a meglepetés: nem fogják kitalálni, mi történt? Ha most találós kérdést adnék föl, megkérdezném, mit felejtettem ki a fasírtból? Olvassanak vissza, biztosan rá fognak jönni!

Az nyert, aki a tojást említette. Valóban kihagytam a tojást a fasírozott masszájából. A forró olajban a pogácsák apró kis morzsáira hullottak szét, úgy kellett kihalásznom az olajból.

A tálban maradt másik részébe persze már tettem tojást, méghozzá annyi darabot, mint az egészhez terveztem. Így több tojás lett valamivel, mintha az egészhez tettem volna, hiszen már kivettem belőle az első adagot. Nem foglalkoztam vele, fél tojást úgysem lehet fölhasználni, vagy félre tenni.

Mind elfogyott még aznap, hiába no! Tudok én főzni!