A hatodikos Pepita nagylány lett, 12 gyertya kellett a születésnapi tortájára! Anyu sütötte neki, olyant választott, amiről biztosan tudta, hogy szereti a kislány.
Pepita mindenkinek, anyunak, apunak, barátnőknek egyformán csak Pepita. Valójában Petra a keresztneve, de ő ezt nem szereti. Sosem szerette, mert túlságosan egyszerűnek tartotta, valami különleges nevet képzelt el magának. Volt ő már Petrezselyem, Petrus, Pelyhecske, még fiúsan Petyka is…. Egyik sem tetszett neki. Néhány éve anyukájától kapott egy pepita sapkát, ebből találták meg a Pepita nevet. Véletlenül, mivel a sapkáról beszélgettek, de Petra úgy csapott le erre a névre, mint egy kis vércse!
Ettől a naptól kezdve mindenkinek így mutatkozott be. Minden eddigi ismerőse, legyen az családtag, vagy barát tiszteletben tartotta ezt a hóbortját. A pepita sapka megjelenése óta csak így szólítja. A felnőttek csak csöndben mosolyogtak: hiába, no, lassan nagylány lesz …
A hetedikesek között volt egy srác, aki folyton csak gúnyolta, mondván, hogy kényeskedő, elkényeztetett. Nem értette meg, hogy Petra–Petrezselyem-Petrus-Petyka – nem az a kislány, aki valójában ő. Még csak keresi önmagát.
Az iskolából Pepita gyalog szokott hazamenni a körúton. Van ott egy cipőbolt, ami előtt el kell haladnia. Igazán felnőttes szokásnak tartotta Pepita a kirakatokat alaposan megnézegetni. Futott az utcán, hogy a bolt előtt legyen módja hosszabb időt eltölteni. Januárban, amikor befejeződött a tavalyi évet lezáró leltár, és feltöltötték az üzletek polcait az újabb cikkekkel, megjelent a kirakatban egy gyönyörű cipő. Az eddigi állandó csatos lakkcipő helyett ezt képzelte a lábára Pepita. Minden nap megnézte, gyönyörködött benne.
Vajszínű, lapos sarkú topánka volt, amibe Pepita szinte beleszeretett. Fontos, hogy lapossarkú, mert a magasat anyu úgysem engedné! Meg egyébként is…
Érdekes a sarkának a kiképzése. Hátul, mintha belevágtak volna ferdén, befelé szűkül, rövidül. Kellő távolságból nem is látszik a sarok, csak olyan, mintha a levegőben lebegne, és úgy járkálna benne a tulajdonosa. Nézegette, de nem mert az üzletbe belépni, hogy megkérje, hadd próbálja föl.
Elérkezett a szülinap. Anyuék titokban kis bulit szerveztek, meghívták Katit, Vicát, Pepita barátnőit, a kedvenc rokonok közül Keresztmamát, Keresztpapát, Nagymamát. Természetesen Apu is otthon maradt köszönteni a lányát.
Miután mindenki megérkezett, egyszer csak Anyu behozta tálcán a csokitorta költeményt. Kiderült a Pepita előtt eltitkolt valóság, hogy a vendégek a
szülinapra lettek összetrombitálva.
Jókedvűen elővarázsolták a táskáikból a meglepetéseiket: Kati egy nyakba akasztható pénztárcát, Vica egy szép könyvborítót, Keresztmama Keresztpapával együtt egy gyönyörű pulcsit, Nagymama egy kötött sapka-sál együttest, Apu a rég vágyott pittyegő karórát ajándékozta a kislánynak. Végre Anyu is szóhoz jutott, előkapott a háta mögül egy dobozt. Benne a gyönyörű, vajszínű cipellővel!
Apu meggyújtotta a tortán a gyertyákat, a társaság elénekelte a szokásos köszöntő dalt, Pepita elfújta a gyertyákat, felszeletelte a tortát, körbekínálta, mosolyogva, hálásan, de alig várta már, hogy elmenjen mindenki! Szerette volna egyedül, magában igazán birtokba venni a cipőt.
Na végre, elment mindenki. …..Folyt. köv……
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: