Megvalósítható ötlet

Tegnap este megint volt a televízióban a Virtuózok vetélkedő adása.

Fantasztikus, amit ezek a gyerekek produkálnak.

Hangszeres technikai tudásban, zenei érettségben, muzikalitásban egyaránt.

A zsűri is ennek értelmében „ítélkezett”.

Sokszor, mint tanáruk, megköszönték az indulóknak, hogy taníthatják őket.

Igazi, valódi vélemény, nagyon kedves gesztus a zsűri tagjaitól.

Nem ünneprontásnak szánom, csak érdeklődöm: hogy lehet egy versenyben rajthoz állíttatni Szenthelyi Miklós valóban kiváló hegedűs növendékét és ugyanabban a versenyben indítani a szülei válása miatt dadogóvá vált nagyszerű hangú énekes fiút? Aki nem jár a Zeneakadémia  különleges tehetségeinek osztályába, sőt sehova, semmilyen iskolába nem jár. Igazi önképzőkörben tanul csak.

Természetesen, családi tragédia bárkivel megeshet, bármelyik pillanatban.

Hogyan etikus ezt a két minőséget, a tragédiát átélt illetve át nem élt induló munkáját azonos mércével mérni?

Nem lehetne, például, hogy aki nagyszerű, még tanulatlan induló, díjazásként, felvételi nélkül, vagy akár felvételivel, de felvételi díj megfizetése nélkül kerülhessen a Zeneakadémiára?

Hiszen ma különösen fontosak az anyagiak.

Hogy hova, az már az életkoruktól, egyéb teljesítményüktől függhet.

Még nem dolgoztam ki a felvételi követelményeit, nem is az én feladatom, nem akarom az illetékes szervtől, esetleg az illetékestől elvitatni.

Ha egyszer már valaki eljutott az előszobáig – az sem kevés munkával járt.

Hogy lehet összehasonlítani azzal, aki még csak az utcán áll sorban, és dolgozik azért, hogy bekerüljön az előszobába? Lehet, hogy szét kellene bontani a versenyt? Amatőr, tehát nem iskolázottak versenyét indítani, díjazásban csak az iskola, a tanulás lehetőségét fölajánlani a versenyzőknek?

Sok, de legalább több amatőrünk van ezek szerint, akinek reménye sincs ahhoz, hogy képességeinek megfelelő iskolába valaha is eljusson. Megéri nekünk, hogy ezeket a tehetségeket elveszítsük?

Hiszen a tehetség érzékeny valami. Ha nem foglalkozunk vele, nem gyakoroljuk azt, amiben tehetségesnek véljük magunkat, nem képezzük magunkat, akkor bizony elmúlik, szertefoszlik, mint ami ott sem volt sohasem.

Persze, én most a komolyzenéről beszélek, amint a Virtuózok is a komolyzenében indultak.

Nem az X faktorról, a Megasztárról, meg sok egyéb vetélkedőről, amit lemásoltunk nyugatról.

A zeneiskolák kínlódnak jelentkezők hiányában. Manapság a számítógépek, a szakmunkás-képzés világában nincsenek könnyű helyzetben.

A zeneiskolák növendékeinek a versenyét nem lehetne nyilvánossá tenni, a döntőjét a televízió képernyőjén megtartani? Maga a szereplés is hatalmas erőt mozgatna meg az induló gyermekekben. Nem a válogatóról beszélek, hanem a döntőjéről. Oda talán meg lehetne hívni zsűrizni nemcsak a zeneiskolai zenetanárokat, hanem neves művészeket, mint a Virtuózokban is tették.

Talán a nyertes, lenne olyan értékes, tehetséges, hogy bekerülhessen a szakmai iskolák (Konzervatórium, Zeneakadémia) egyikébe.

Mollek G.