Búcsú a Rómaitól

Férjemmel, mint két zöldfülű kerültünk a Rómaira. Megvettük a nyaraló kabinunkhoz nagyon fontos hajót. Később kiderült, hogy ez a hajó nem csak az adminisztrációhoz kellett, nagyon megszerettük mi is az evezést. A Dunát mindig is szerettük mindketten, de nem gondoltuk, hogy ennyire zárt, ugyanakkor mindenre nyitott társaságot fogunk ott találni.

Nem volt kivagyiság, nem volt ál-kedvesség. Igaz, nem borult össze senki pusztán azért, mert megismert valakit, nem lettek rögtön „puszi pajtások”.

De ha segíteni kellett a lerobbant aksi miatt betolni a kocsit, nem volt létszámhiány. Akkor sem, ha valahol villanyt kellett szerelni, vagy egy nagy hangyabolytól kellett a kicsi gyerekeket megmenteni, nem csak a gyerekek szülei dolgoztak rajta.

Fogyott a sült hal, a keszeg, a hek. Volt, akinek a lacipecsenye volt a kedvence – na azt néztük egy kicsit csodabogárnak. A Dunán az ember halat eszik nem? Na ugye!

Ez sem volt probléma.

Sokat jártunk evezni. Óriási élményem volt, amikor ősszel bele akartam bújni a kosztümkabátomba, és nem tudtam fölvenni. Én, az anyukám szerint „egyszálbélű” vékony nő, nem fértem bele a kosztümömbe! Az evezés megtette áldásos hatását, hatalmas deltás vállakra tettem szert. No a hatalmas persze csak a 42 kg és a 43 kg közötti különbséget jelenti.

Meg a másik, hazajövet, haza”költözéskor” a rajparton elértük a Margit hidat, megcsapta az orrunkat a jó kis pesti szmog. A Rómain nem találkoztunk ilyesmivel, ott az egész tüdőnk,

teljes testünk megtisztult, kitisztult. Mindenfajta méregtelenítő kúra nélkül.

Nem különöse foglalkoztunk, hogy most fehér kenyeret eszünk, vagy „teljes kiőrlésűt”, ettük, azt, amit vettünk, és az evezéssel ledolgoztuk a fölösleget. Biztos, hogy rengeteg halat, savanyúságot, gyümölcsöt ettünk.

Elképesztően vidámak, önfeledtek voltunk. Nem számított, hogy valaki 20, vagy 30, vagy akár 80 éves! Nem volt összeférhetetlenség, nem volt kioktatás. Csak egy nagy közösség volt.

Nem tudtam, hogy Triton nem kedvel engem, négy év után elváltunk a férjemmel.

Újabb néhány év, és megszűnt a Római. Úgy tudom, a Római-part még létezik, de az a Római, az már nincs. Senki ne keresse többé.