Szplín

Szörnyű melankólikus hangulat uralkodott el rajtam. Nem tudom miért, illetve tudom…

Csapkod körülöttem a „ménkű”, jó lenne kikerülnöm.

Most jutott eszembe a régi mondás, hogy ahova egyszer leesett a bomba, oda kell bebújni, mert nagy valószínűséggel oda megint nem fog pottyanni, mert…

Kicsi a valószínűsége. Rendben, elhiszem, én akkor is csak kapkodom a fejemet…. azt mondják a tapasztalt öregek, hogy na ezt nem szabad.

Visszavonták az internetadót – hurrá, ez elől elkaptam a fejemet. Remélem, nem jön egy újabb ötlet a sarcolásra. Sikeres volt a fej-kapkodásom.

Meg akarják a népet szavaztatni, mert csak a „népakaratból” lehet ilyesmit bevezetni.

Néhány éve a népakarat leszavazta a néhány száz forintos vizit-díjat. Amikor élt, az orvosok is szívták a fogukat a megnövekedett adminisztráció miatt, amikor meg le lett szavazva, akkor meg hiányolták a pénzt.

Valahogy rosszul sül el, bármit is kitalálunk. Külföldre költözni – melyik országba? Ahol nincs baj. Az hol van? A kismamáknak rengeteg kedvezmény jár, miből lesz nyugdíjuk, ha ebből a sok pénzből, ami a fejükre esett, nem vásárolnak kötvényt, ha fölélik most mikor még pici a pici?

El kéne lesni Orbán Viktortól, meg Matolcsytól, ők hogy teszik? Tudom, már jó előre gondoskodtak sok mindenről maguknak. Látom, néhány éve még szép nyugdíjat kaptam. Ma arra elég, hogy még nem kértem kölcsön. Lehet, hogy ez is elő fog jönni.

Soha ne értettem ahhoz, hogy kell üzletet kötni, üzletet kierőszakolni, pénzből pénzt kovácsolni. Meg kellene ezt is tanulni. Azt mondják, ez a jövő útja.

Csak pénzben gondolkodni? Személyes kapcsolatban nem? Elfelejtsem a barátaimat? Akik persze már régen leírtak engem, mert hagytam, mert nem voltam velük erőszakos. Miért lettem volna? Ismernek, szeretnek, törődnek velem.

Sajnos, azt hiszem, az igeidőket nem jól alkalmaztam. A régi barátokkal csak a múlt idő a helyes.

Nem baj, nem számít, továbbléptem, újakat kerestem. Igaz az újak közül, aki mintegy 10 éve a barátom, ma inkább nem veszi föl a telefonját, „nem találja”, „éppen kinn hagyta a kocsiban”.

Nem hiszem, hogy csak egyedül szenvedek ettől. Mindenkinek ápolnia kellene a barátságot, a kapcsolatát. Kaptam egy cserép virágot, locsoltam, törődtem vele, ma is gyönyörű.