Így tanították

Azt tanultam, nem csak tanították nekem, hanem meg is tanultam, ha nekem valami bajom van bárkivel, ne arra várjak, hogy majd őt változtatom meg. Bizony nem fog menni, inkább azzal törődjek, én hogyan tudok megváltozni, hogy ő elfogadjon olyannak, amilyen én vagyok – kedves, mosolygós, szerethető. Személyes párkapcsolatban biztosan igaz is. Azonban hogy viselkedjünk egy olyan kormánnyal szemben, „akit” nem fogadunk el olyannak, amilyen, „aki” csak hazudik – bocsánat, félrevezet mindenkit, ő meg tökéletesen elhiszi azt, amit mond? Hiszen ezért hiszi el szinte mindenki, mert átütő erővel mondja.

Egyszer ki kell, hogy derüljön: „a király meztelen!”

Nagyon sok pénz tűnt el ebben az országban. Lobbizásnak hívják, pedig korrupció. Külföldi üzletszerzésnek, pedig csak pénzmosás. Nő a munkába állók sora, pedig csak a szegénység nő. A közmunkások számának a gyarapodásával nő a létminimum alatt élők száma. Akik a legújabb kori rabszolgák – csak máshogy nevezzük őket. Azt hiszik, hogy szabadok, de már semmi nem az övék. Abszolút nincstelenek, akiknek még a szavazata is megvehető, mert rá vannak szorulva. Boldogok, hiszen új német gépeken még termelni is tudnak. Nem valami rossz, agyonstrapált gépparkon szenvednek. Addig, amíg ezek is leamortálódnak.

Fejlesztésre jut? Úgy emlékszem nem. Pedig ezeket a gépeket a fejlesztés összegéből kellene megjavíttatnunk.

A mai rezsicsökkentést, adó leszállítást boldogan élvező kismamák tudják, vajon, hogy az a pénz, ami náluk maradt, a nyugdíjuk élvezhető összegre való kipótlására maradhatott náluk, és nem a költekezésre? Csak akkor hogy fog nőni a fogyasztás? Már előre elköltjük, feléljük a gyermekeink, unokáink jövőjét?

Nohát ehhez a „másik oldalhoz”, aki ezt előidézte kis oszágunkban,  én nem tudok lojális lenni. Nem tudok jó képet vágni minden aljassághoz, bárki is követi el.

Most nagyon az kellene, hogy megmondjam a megoldást. Sajnos nem tudom. Egyre gyötröm az agyamat, legyen már benne legalább a csírája egy jó gondolatnak, sajnos nincs.

Túlságosan soká hagytuk, hogy a nyakunkra üljenek, oda is nőttek. Mint egy rákos daganatot el kell onnan távolítanunk. Attól félek, nagyon fog fájni. Távol álljon tőlem, hogy bárkit hecceljek bármibe is, a megoldáson töröm a fejemet. Igazán semmi nem jut az eszembe.