Űrutazás

Biztosan Önök is emlékeznek rá, az össze asztronauta, aki csak járt az űrben elmondta, milyen felemelő érzés volt onnan föntről látni a földet. Gyönyörű, kék színe van. Gondolom a nagy víz-, tenger felület okozza ezt.

Nem reménykedhetek, hogy valaha is fölszállhatok. Most sincs, és soha nem is lesz rá pénzem. Pedig már lehet turistaként röpülni az űrbe.

Lám csak, éppen most fejeztem be a spórolásra, a természet vigyázására felhívó sorozatomat, egyből siránkozok, hogy nincs rá reményem, hogy felmennék az űrbe.

Pedig szívesen megnézném a Tejutat, a Marsot, a Jupitert. Igen, az őszeset, akárhány fényév távolságot is kéne utaznom hozzá.

Hogy is mondja a költő?

„A távolságot, mint üveggolyót megkapod, óriás leszel,….”

Ez az idézet József Attila Altató című verséből van. Itt gyorsan abbahagyom, mert úgy folytatódik,

„csak hunyd le kis szemed, aludj el szépen kis Balázs”

Nem, nem akarok aludni, csak álmodozni kicsit.

A kékről, a kékségről, mindarról a szépségről, amivel életemben találkoztam. Amit sikerült megmutatnom a lányomnak. Üveggolyóm volt, furcsa kék színű valamivel benne. Nem érdekelt, hiába, lány vagyok, voltam. Az üveggolyó nem érdekelt.

Legtöbbször itthon utaztunk, kirándultunk. Soha nem írtam föl, mennyit gyalogoltunk, nem tartottam fontosnak. Most, hogy már nem gyalogolok, sajnálom, hogy nem írtam föl.

De ki sem látszanék a kis cédulákból, ha füzetbe írtam volna, akkor a füzetekből.

Így is tele van a lakásom sok fölösleges – csak nekem fontos, egyébként kidobandó, kiselejtezendő – holmival.

Régi iskolai holmim, amiben csak én igazodok ki. Furcsa, mert, ha kinyitok egy régi irkámat, vagy meglátom a könyv oldalára írt megjegyzésemet, (anyuék ezért nagyon haragudtak!) már ott vagyok az adott tanár óráján, és már hallom a hangját, szégyellem, ha nem emlékszem valamire, alig bírok visszajönni a mába. Akkor biztonságosan sikerül, ha elrámolom a könyvet, a füzetet.

Elpakoltam mindent, nincs előttem se füzet, se könyv.

Megérkeztem a mába.

Holnap befizetem az új tárhelyem díját, kész lesz a címem. Alig várom már, hogy ne csak én „szövegeljek” itt felelőtlenül, hanem választ is olvashassak. Persze, ha be tudom ezt a kommentelési módot állítani. Én mindent meg fogok ezért tenni, tudom, az én hibám lesz, ha nem fog sikerülni.

Azért azt az űrutazást, ha valaki fölvinne, nem hagynám ki.