A XX. sz. emberéhez „méltón” igazán válogatós ember lettem. Nem volt jó egyik rabszolgatartó társadalom sem, függetlenül attól, hogy a szabadok, vagy a rabszolgák csoportját gazdagítottam volna. Nem tudom magam egyiknek sem elképzelni. Mindenképpen a vezetőbb osztályt részesíteném előnyben. Ha egyszer játszom. Akkor hadd játszhassam magam anyagi gondokkal nem hadakozó embernek. Elég ezekből a gondjaimból a valós életben.
A sötét középkor, amiről könnyű szívvel lemondtam, előkészítette a felvilágosodást, a reneszánszot. Igaz, hosszú idei parallel futott a két irányzat. Azon kívül meg kellene különböztetnünk a művészeti ágakat is, mert nem egy időben született, és változott a művészeti stílus. Rendszerint a Mediciek, a Sforzák, a pápaság uralma az európai meghatározó, de egyszerűen még ez sem igaz. Az itáliai városállamok egymással háborúztak (Pisa, Genova, Firenze) a hatalomért, félretette a sérelmeit Firenze és Milánó, és hosszú ideig boldog béke jött. Viszont jött a fekete halál, a himlő XIV. sz. Az időben ugrálok ide-oda.
Felsorolásom messze nem tökéletes, ezernyi lyuk van rajta. Savonarolaról egyszer már írtam, hogy kivégezték a középkorban, mert ostorozta az egyházi méltóságokat szabados életmódjuk miatt, írásaikat máglyára vetette most mégis, mint a reneszánsz emberközpontúságának előfutárát említem. Ugyanakkor megszületett Petrarca, aki a humanizmust fogalmazta meg nekünk a XIV. sz-ban. Ami az embert az önálló döntés és gondolkodás képességével rendelkező racionális és érző lénynek tekinti. A reneszánsz megint fel akarja fedeztetni az ókori görögök munkáit, példaképnek tekinti a könyvtáraikat. Sajnos a reneszánsz felvilágosult törekvései mellett is élnek tovább Arisztotelész, Ptolemaiosz téves geocentrikus nézeteit. Ugyanakkor nem ismeri el a törvények, a matematika vezető szerepét a megérzésekkel szemben. Így fonódnak össze az egy időben létrejövő új nézetek a régivel. Itt kell megemlítenünk Leonardo da Vinci (1452. április 15. – 1519. május 2.) a polihisztor, azaz: festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író nevét.
Úgy gondolom, az ember gondolkodásra kényszerül, gondolkodni kezd. A fentiek miatt nevezzük Itáliát a reneszánsz bölcsőjének is
A reneszánsznak Észak-Európába kellett eljutnia ahhoz, hogy a tudomány újjá tudjon éledni olyan nagyságokkal, mint Nikolausz Kopernikusz, Francis Bacon és Descartes. Ők azonban sokkal inkább kora felvilágosodáskori gondolkodóként, semmint késő reneszánszként ismertek.
A felvilágosodással csak annyiban akarok foglalkozni, amennyibe magyar vonatkozását érinti.
A reneszánsz nagyon szimpatikus számomra. De kapkodó, nincsenek megfelelő információi (na persze, még nem volt internet, telefon). Ezért sokszor tévutakon tévelyeg. Persze megértem, a középkor sötétsége időben túlságosan közel van, az inkvizíció, a csaták szörnyűsége elől menekülni akar az ember.
Ismerve a nagy kortárs, Shakespeare munkáit, ami hol megríkat, hol kinevettet, mindenesetre nem hagy közömbösen, mégsem kellene a reneszánsz kora sem.
Bár az eddigiek közül a legszimpatkusabb.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: