Akkor haladjunk tovább a kereszténység megjelenése útján.
Kezd kinyílni a világ, de az egyház még van olyan erős, hogy be tudja azt csukni.
Az ember a kíváncsiságából eredően kérdéseket tesz föl a természettel kapcsolatban. Már meglátja, hogy bizony a Föld forog a Nap körül és nem fordítva, hogy a Föld nem tányér, hanem gömb alakú. Meglátja, és ki is tudja számolni. Foglalkozik csillagászattal, matematikával. No persze az ókori görögök is foglalkoztak ezekkel, de pl. volt az a nagy alexandriai tűz, amiben minden addigi eredmény elégett…. Meg egy kis gáncsoskodás, irigység, meg a jó ég tudja hogy mi.
Sajnos az egyház mindent megtett azért, hogy ne haladjon a világ. Úgy is nevezzük, „a sötét középkor”. Útjára indította az egyház az inkvizíciót a XII, XIII. sz-ban. Ezzel egyidőben dúltak a keresztes háborúk, a Szentföld megszerzéséért. Az akkori gondolkodók látták az intézkedések, a nézetek visszásságát, de az erős egyházzal szemben nem tudtak tenni semmit. Így esett áldozatul Girolamo Savonarola, aki természettan és mennyiségtanár lett, de maradt az egyház szolgálatában. Mint perjel ostorozni kezdte a kapzsi egyházat. A XV. sz. végén kivégezték Firenzében, mint eretneket.
Nagy tudósokat végzett ki sorra az egyház, mert nem az általuk tartott geocentrikus világképet, hanem a heliocentrikus világképet vallották. Nem termeiben volt sötét elsősorban,
bár szerintem ott is, hanem a fejeikben. A tudományt, az írást- olvasást megtartotta magának,
mivel a tanulatlan, nem világos eszű ember könnyebben befolyásolható, uralható.
A nagyszerű természettudós, fizikus, csillagász Galileo Galilei visszavonta a heliocentrikus tételeit. Mindeközben ismét elővette egy másik tudós Lengyelországból ezeket a tételeket
Nikolausz Kopernikusz, és a hosszú ideje fennálló és megkérdőjelezhetetlen világkép radikális – az alapokat érintő és nem kiigazító – megváltozását követelte. Újra felmerül a heliocentrikus világkép kérdése. Bár egy darabig még együtt fut a Galilei per, és a kopernukuszi heliocentrikus világkép, egy buta dolog miatt – nem olvasható Kopernikusz tana! – ő megúszta!
Most eszembe jutott egy összetett musical, ami Cervantes regényén alapul: Don Quijote de la Mancha. Adószedő, aki az egyháznak dolgozik, mégis az inkvizíció börtönébe kerül, a börtönben színdarabot, azaz musicalt játszanak a rabok, és Cervantes talán megmenekül.
De ez a kérdés nyitva marad, csak az biztos, hogy az őrültnek tartott Don Quijote de la Mancha – akit Cervantes alakít – meghal ugyan, de mégis nagy katarzissal ér véget a darab.
Cervantes ugyanebben a korban élt, írt, a musical zenéjét írta a múlt századi Mitch Leight.
Hát bizony, ez a kor sem a szívem csücske. Nem tudom, képes lennék-e azt a sok tilalmat, szabályt betartani, amit ez a kor követelne tőlem. Inkább nem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: