szikrák

Melyik korban élnék a legszívesebben? II

Neandervölgy után egy őrült bakugrással az ókori görög városállamaiban találom magamat.

Nohát az állandó életveszélyből alig kimenekülve egy varázslatos, elbűvölő korba jutottam. Az ókor görög életet át meg átszőtte a mítosz, a Mitológia.

Érdekes, lenyűgöző, ahogy elképzelték az isteneiket, pont olyan hibákkal, mint az ember visel. Tulajdonképpen az isteneik élete az emberi élet pontos tükre. Mintha egy nagy vízben látnánk saját magunkat. Mesés, varázslatos erővel felruházva.

Valóban áll a Olymposz hegye, a teteje tényleg a felhők között van. Ideális otthona az isteneknek, akik kényük-kedvük szerint alászállnak onnan. Ahonnan Zeusz (a rómaiaknál Jupiter) dobhatta a mennydörgő nyilait, elhitték neki, hogy most haragszik.

Felesége Héra az otthon, a tűzhely védelmezője. Emberhez hasonlóan veszekedős, féltékeny, hiú nőszemély. Aki van olyan bölcs, hogy a kötényével eltakarja férje hibáit, „csak” a szeretők gyermekein áll bosszút.

Hiúságában miatta is robban ki a trójai háború.  Mert az úgy volt, hogy Erisz, a viszály istennője begurított egy almát három szépséges istennő közé (ezek voltak Héra, Aphrodité, a szerelem és Pallasz Athene, a bölcsesség istennője). A döntőbírónak fölkért Paris azonban nem az istennők közül választott, hanem egy királynőnek, Helenének adta az almát, aki mellesleg Zeusz és Léda lánya, Meneláosz, spártai király gyönyörű felesége volt. (Itt is érvényesülhet Héra bosszúja a hiúsága mellett. Hiszen a pár nem lettek boldog.)

 

  • Hát nem olyan, mintha rólunk, emberekről szólna?, Hány háború robbant ki egy nő miatt?

 

Nekünk adták a demokráciát. A legtöbb városállamukban létrehoztak egy teret, az Agorát, vagy piacteret (Hurrá, képben vagyunk, Pesten a Vámház krt-i nagy piac). Ott már városias életet éltek, bűnözők nem léphettek be, csak szabad polgárok, fallal vették körbe.

 

Azonban volt egy óriási hibájuk: rabszolgatartó társadalom volt!

 

Nos akkor megkérdezném, ki akarna rabszolga lenni? Még akkor is ha ura, gazdája akkor szabadítja föl, amikor csak akarja? Tételezzük föl, hogy ezt mindenki elhiszi majd a felszabadított rabszolgáról. Ki az, aki önként lemondana a születése óta őt megillető jogokról – nevezetesen, hogy embernek, szabad embernek született? Ki az, aki nem akarna szabadságot magának? Ki az, aki nem akarna tanulni? Azt tenni, amit csak akar? Nem azt, amit a gazdája megparancsol neki?

 

Nohát azt hiszem, ezt a társadalmat sem nekem találták ki. Ettől egy XXI. sz-i nő sokkal felvilágosultabb, sokkal tanultabb, emancipáltabb.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!