Változott a munkarend, ma szombat van, és mégis rendes hétköznapként vannak nyitva a boltok, bankok. Na ezt nagyon nem szeretem.
Ilyenkor összekeverem a napokat. Na persze aktív koromban az iskolák nem tartották ezt be, ilyenkor mindig igazgatói szabad napot adtak ki, vagy egyéb iskolai programokat szerveztek erre a problémás napra.
No igen, problémás, mert melyik napi tanrendet tartsunk meg ekkor? Amikor van pontosan meghatározott mennyiség, tanítási napok száma, kötelezően megtartott tanórák száma, minden tantárgyból? Fölbillenne a tantárgyak mérlegének a serpenyője.
A nebulók igen szerették az ilyen napokat. Ilyenkor övék volt a világ, lehetett pluszban kirándulást, túrát tenni, programokat szervezni, egy –egy hangversenyt még meghallgatni.
A sok komolyzenei hangverseny meghallgatása zenét tanuló, és nem tanuló gyerek számára nagyon hasznos. A zenét nem tanuló gyerekek egy másik miliőbe kerülnek, észrevétlenül megváltozik a lelkük, a hozzáállásuk bármihez. A zenét, tanulókat általában felkorbácsolja, főleg, ha olyan művész hangversenyét hallgatják, akinek a hangszerét ők is tanulják. Versenyre próbálnak kelni az adott művésszel, ha kellőképpen becsvágyóak a tanulók. Remélhetőleg azok. Ugyanis ez elkerülhetetlen a művészet tanulótól, azt komolyan vevőtől. Példaképre, példára szükség van, mert az serkenti, hajtja a tanulót, a leendő kis művészeket, bajnokokat, stb.
Mindenben, sportban, művészetben nagyon fontos a példakép. Ezért olyan zavaró szerintem legalábbis, ha valaki befutott ember egyszer csak elkezd „bevallani valamit a múltjából”. Amennyi előnye van, annyi hátránya is. Talán nem kellene az addig istenített művészről megismerni a múltját.
Az enyhén szólva is nem feddhetetlen (Gerard Depardieu), ha már egyszer hagytuk, hogy példakép legyen, kár volt érte. (Szőnyeg alá söprés? Jaj, azt ne!)
Persze nincs igazán ötletem, mert a hazugságot sem szabad pártolni, de mindenképpen óvni kellene a feltörekvő fiatalság lelkét, naivitását, addig, ameddig a fiatalok hagyják. Vagy sokkal nagyobb kritikát kellene gyakorolnunk minden hírességgel szemben, meg kellene fontolnunk, kit állítunk példaképnek a fiatalok elé. Kit emelünk piedesztálra.
Mert ez így nagyon kiábrándító, sőt egyenesen káros.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: