Terülj, terülj asztalkám!

Sajnálkozva olvastam a hírt, hogy a Citibank meg a Tesco elhagyja az országot. Nem tudom, ki hogy van vele, nekem semmi bajom ezzel a két céggel. Nem jobbak, nem rosszabbak, mint a többi, a Tesco árui frissessége nem piac frissek, de a célnak megfelelnek, ha azonnal feldolgozom, senki meg nem mondja, hogy hol vásároltam.

Hónapok óta a Tescoból rendelem a havi élelmiszer – fűszer – kávé – ásványvíz szükségletemet. Ezeknél a cikkeknél meg főleg nem számít, hogy milyen friss.

Még anyukámtól tanultam ezt a módszert, nálunk mindig volt otthon liszt, cukor, só, nyáron készített gyümölcsbefőtt, meg lekvár. Ha hirtelen beállított egy-egy vendég, anyu sosem jött zavarba, térült – fordult, és „terülj, terülj asztalkám”-ot varázsolt a semmiből.

Ezt akarom én is folytatni, és javaslom mindenkinek, nem pénz kérdése! Sőt! Egyszerre megvenni a teljes havi cukorkészletet, lisztkészletet, mosóport sokkal gazdaságosabb, mint kicsi dobozonként vásárolgatni. Az egész megrendelt árunak a súlyát nem is tudom kiszámolni. Hazaszállítják 399 Ft-ért, és nem kell cipekednem. Egyébként sem bírnám, a benzinköltségre is többet fizetnék. Most például vettem egy 4 és fél kilós mosóport, kevesebb, mint 3 ezer forintért, a kedvenc neszkávémból a gazdaságos 20 dekás kiszerelést rendeltem meg. Így olcsóbb. Ha 10 dekást rendelnék, akkor az legalább 60 forinttal drágább.

Vettem lecsónak valókat is, még főzök idén ősszel egy adagot. Jól fog esni.

Sok ember csodálkozik, amikor elmondom, én bizony a Tescoból rendelem az árut. Piacra szerettem járni, de ma már nem tudok, nem működik jól a futóművem. De a vendégséget nagyon szeretem, és szeretem, ha megdícsérik a főztömet, süteményemet.

Nem értem a háziasszonyokat, miért itt keresik a friss árut? Rendben, az is van, de a piacon frissebb. Az idős néni a piacra hozza az áruját, el lehet hozzá menni, meglehet keresni. Én már nem bírom sajnos.

Nohát így érdemes sütni, főzni, ebben a nagy szegénységünkben. Minden fillért meg lehet, és meg kell fogni ahhoz, jussunk egy picit előrébb, vagy legalább ne csússzunk lejjebb.

Az asszonyok, háziasszonyok a családi pénzügyminiszterek – én így tapasztaltam eddig.

Akkor pedig jól kell egyensúlyoznia, hogy kapjanak valamit a gyerekek, kapjon valamit a férj, de jusson saját magának is. Ha mást nem, akkor a kedvenc ételüket, a kedvenc gyümölcsüket, a kedvenc süteményüket. Anyukának általában elég szokott lenni a többiek boldog mosolya, meg köszönöm felkiáltása egy puszival.