Virághalál

Lányom  egy ősszel Hollandiában járt. Egy énekkarral utazott oda egy meghívásra. Persze az énekkart hívták meg egy (illetve nem tudom, hogy egy-e, vagy több) koncertre. Nagyon különleges ajándékot hozott nekem: fekete tulipán hagymákat. Nagyon örültem, ilyen különleges ajándék! A kertem díszének képzeltem el.

Ennek megfelelően álltam neki a helye előkészítésének, a hagymák elültetésének.

Csináltam a gyepes kertrészen a gyepágy közepébe egy fél méteres átmérőjű fölásott részt, körbekerítettem a vásárolható összedrótozott szegélylécekkel és még hordtam bele virágföldet. Ezáltal a nagy zöld terület közepén lett egy fél méteres átmérőjű kiemelkedés. Ebbe ültettem be a kapott 9 db fekete tulipán hagymát. Mintegy dobogóra ültettem a virágokat. Emlékeztetve a pódiumra, amivel összefüggésbe hozható a létük a kertemben. Hiszen az énekkar a koncerten dobogón állva énekelt, a koncert helyszínéről hozott hagymák a kertemben dobogóra kerültek.

Izgatottan vártam, mi lesz tavasszal, hány tulipán fog kikelni. Kezdtem figyelni a kis virágágyásomat. Semmit nem láttam, csak néhány gazt a kis dobogóban. Gyorsan kihúztam őket, ne fojtsák meg gyökereikkel a tulipán hagymákat. Ezzel a gaz kihúzással, még föl is lazítottam a földjüket. Kapálni, bármilyen kerti szerszámot használni nem mertem. Féltem, hogy a földben már kibújt rügyeket csak levágnám, megsérteném a virághagymáimat. Telt az idő, én egyre feszültebben nézegettem a pici virágágyást. Mindig kihúztam azt az egy-egy gazt, ami kihajtott, de csak vártam.

Mígnem egy szép napon kis dudorokat láttam az ágyásban. Lassan elkezdtek nőni ezek a dudorok, még meg is repedtek. Akkor már tudtam, az őszi ültetési munkálataim sikeresek voltak. Csak még azt nem tudtam, mennyire.

Egy szép napon végre megláttam a hagymák hajtásait a fölben. Még benn maradtak, nem dugták ki a fejüket, az volt az érzésem, fekszenek, ébredeznek, de még ágyban maradnak.

Aztán egy szép napos időben úgy döntöttek, elég volt az alvásból. Kihúzták a derekukat, fölemelték, kidugták a fejüket a földből. Fölegyenesedtek, már meg lehetett számolni: az elültetett 9 db-ból 8 kelt ki. Úgy látszik, valamit elrontottam annál az egynél. Vagy túl mélyre ültettem, vagy ott azon a folton, ahová dugtam a hagymát, lazábbra hagytam a földet és a csapadékkal csak be tudott süllyedni. Végül ez a 8 db tulipán tényleg kinőtt, hajladozott a szélben. Büszke voltam rájuk, a környékünkön nincs senkinek fekete tulipánja.

Aztán már kinn hagytam a földben a hagymákat, a figyelmeztetés dacára. Azt mondták a szomszédaim, hogy ki kell ásni a hagymákat, ha levirágzottak. Nem törődtem vele, mindent úgy hagytam. Tavaly a legnagyobb döbbenetemre már 12 tulipán kelt ki! Persze, hiszen a földben szaporodtak, fialtak a hagymák. Boldog voltam, egész kis kórusom lett a tulipánokból!

Tavaly nem volt nagyon fagyos a tél, ellentétben az ideivel. Amikor is megfagyhattak a virághagymák, ha nem takarta őket rendesen a föld. Remélem, ez nem következett be és megint szaporodik a tulipánjaim száma.

Végül az idei szaharai időjárásban szegények mind kiszáradtak, meghaltak. Pedig locsoltam őket.