Most olvastam a tutit a Kreatív online-on, ami idézi a nyomtatott Kreatívot: már az óvodásokat kellene a médiára oktatni. Bényei Judit szavait idézve ide: „a tudatos médiapolgárrá nevelés ma már világszerte felismert elvárás az iskolákkal szemben. Mára világos mindenki számára, hogy ezzel a témával nem elég a középiskolában és a felső tagozat végén foglalkozni, ahogy ez a jelenlegi NAT-ban megjelenik. A gyerekek születésüktől fogva mediatizált világban nőnek föl. Velük a médianevelést már az óvoda végén, de legkésőbb az alsó tagozatban el kellene kezdeni, ahogy ezt sok országban már tapasztalhatjuk is”.
Tudomásul veszem, haladni kell a korral, az új technika új eszközt ad a kezünkbe, új módon kell vele bánnunk, a régi, elavult ismeretünket meg kell újítanunk, haladnunk kell a modernizáció rögös útján. Csak tudnánk, merre van az előre.
Persze igaz, hogy ki mondja meg nekünk a helyeset, ki jelölheti meg nekünk az előre irányt. Biztos, hogy az a valaki tudja? Honnan tudja? Ki mondta meg neki? Honnan tanulta meg?
Úgy emlékszem, valamikor azt tanultam még, hogy az emberi agy befogadóképessége határtalan. Mindent képes felfogni, megérteni, megfejteni, csak az emberi élet szabhat neki gátat. Úgy emlékszem, volt egy közkeletű mondás: jó pap holtig tanul!
Na de egyetlen dolgot (jelen esetünkben a médiát) óvodás kortól?
A homo sapiens lettünk, büszkék vagyunk az agyunkra. Az újszülöttek első munkája a játék, a tanulás, megtanulni bánni a kezükkel, a testükkel. Igazán kifáradnak bele a gyermekeink. De nem szabad elfelejtenünk, amit József Attila egyszer megfogalmazott olyan pontosan: ” Játszani is engedd szép, okos fiadat!” Hallgassunk rá, mert a gondolkodó költőknél van még mindig az igazság, a tuti.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: