Nikotinmentes élet

Valamikor úgy füstöltem, mint a lőrinci kapcagyár! Majdnem lánc-dohányos voltam. Nem tudom mi tartott vissza ettől. Csak húztam ki a szál cigiket sorban, egyiket a másik után. Már előfordult, hogy rám szóltak: Na ne hülyéskedj, most oltottad el! Nem nagyon törődtem vele…

Aztán azt kezdtem észrevenni, hogy reggelenként hihetetlenül köhögök, és finoman szólva is szörnyű volt a leheletem. Szabályszerűen megundorodtam saját magamtól. Próbálkoztam ezzel, azzal, de nem sok sikerrel. Azt hiszem magamban kell keresnem a hibát: még nem AKARTAM igazán, csak úgy tessék-lássék próbálkoztam. Mint aki már eleve feladja: úgy sem fog sikerülni. Vacakoltam, kínlódtam, de pontosan tudtam, hogy nem fog sikerülni.

Aztán történt az életemben egy csoda. Összetalálkoztam egy régi ismerősömmel, aki valaha szintén nagy dohányos volt, de letette a cigarettát. Hogy csinálta, én nem kérdeztem, ő nem mondta.

Ehelyett mesélt magáról úgy általában. Főorvos volt egy budai kórházban, aztán onnan nyugdíjba vonult. És most jön az érdekesség: nem hagyta abba a gyógyítást, csak nem kizárólag az orvosi diplomáját használta, hanem megszerezte mellette a homeopátiás orvos, természetgyógyász szakképesítést is. És elmondta azt, amiben nagyon hisz: a biorezonanciás kezelésekben!

Na ez felkeltette pokolian a kíváncsiságomat. Beszélt a testünkben képződő hullámokról, az agyunk által kibocsájtott sugarakról, beszélt arról, hogy a készülék segítségével megállapítják, hogy melyik hullámhossz hiányzik a szervezetből és akkor azt adják kezelésül. Valami ilyesmit magyarázott nekem, majd azt mondta, ha akarom, leszoktat a cigarettáról.

Hittem is, meg nem is. Ráálltam, hiszen nem volt veszteni valóm. Ugyanúgy szkeptikus voltam, mint korábban. „Ugyan kérem! Majd pont ő fog leszoktatni pont engem, aki….”

Nem is biztos, hogy akartam leszokni. Eleve lemondóan álltam hozzá.

Aztán elkezdte a kezelést. Először csak hetente kellett mennem a kezelésre, és azt vettem észre, már tovább elég a doboz cigi, nincs szükségem naponta kettőre. Már nem akartam folyton rágyújtani. Észre sem vettem, de már nem kívántam folyton a cigarettát. Úgy emlékszem, a hatodik héten jártunk, amikor visszahívott egy rendkívüli kezelésre. Ekkor volt az utolsó hét, amikor is két kezelést adott. Egész végig a kezeléseken nem éreztem semmi kellemetlent. Nem rázott, nem fájt, nem szúrt. Egyszerűen megnyugodtam – pedig nem is voltam ideges. A jéghideg „béka lába” végtagjaim megmelegedtek, az arcom piros pozsgás lett. Szóval, rendbe hozta a vérkeringésemet. Lett étvágyam, ezáltal lett erőm is. Még alaposan meg is híztam. Persze, ez nekem nagyon kellett, olyan csont sovány voltam, az alaposan meghíztam mondatom az összesen 1 azaz egy kilót jelentett, de már látszott rajtam.

Nem kellett semmit elhatároznom, megfogadnom, pótcselekvést kitalálnom. Sikerült így is leszoknom – pedig „nem is akartam”.

Hát ennyit köszönhetek a biorezonanciának. Nem lettem túlsúlyos, nem kell fogyókúráznom.

Nem kellett a kezelések közben és most sem kell semmilyen gyógyszert szednem. Csak simán azóta is hiszek a biorezonanciában. Ajánlom annak, akinek pl. carotise van…próbálja ki.

Meg fogja látni, megéri.