Alaszkában?

A saját magam nyűge, meg a citromail szerverének túlterheltsége miatt kényszerű hallgatásba burkolóztam. Vigasztalóul sok zenét, operát hallgattam. Mindeközben láttam, hallottam érdeklődtem. Sőt értékeltem is, csak átmenetileg megtartottam a véleményem magamnak. De mint látható, megint itt vagyok „hinteni az okosat”.

Valamikor egyszer a hallgatásos időszakomban megütötte a fülemet egy érdekesnek tűnő hír az MTV m1-es csatornáján: Botrány a Thália Színházban!

Nosza, kaptam a telefont, hívtam az ismerősöket, a barátokat, mit hallottak a botrányról. Volt, aki sokat tudóan ecsetelte az Ascher Tamás vezette Színművészeti egyetemi osztály szerintem is tényleg botrányos Varázsfuvola c. opera előadását. A benne éneklő Éj királynője, meg a főpap, Sarastro (hadd ne említsem a színészek nevét – kár lenne lehúzni őket pont a pályájuk indulásakor) mintha csak alulképzett amatőrök lettek volna. Valami csoda folytán az m1 mégis leadta. Azt hittem, erre gondolt az ismerősöm. De nem, senki semmilyen érdemleges hírrel nem tudott segíteni nekem. Ők sem tudtak a készülő dologról. Kíváncsian, egyben félőn, féltőn vártam, mi fog ebből a beharangozott botrányból kisülni.

Pár napot kellett csak várnom, és lőn! megoldódott a rejtély.

Szó sincs mai botrányról, hírről, melyet a hozzám hasonlóan gondolkodó ember feltételezhet, aki éhes a pletykára. Hiszen mindannyian be vagyunk oltva a botrányok elviselésére, elfogadására.

Mert, ha lophat egy önkormányzati képviselő, egy másik csalhat a privatizációnál, ha le lehet puffantani bárkit, ha meg lehet ölni valakit – tekintet nélkül az élsportoló létére, ha buta rágalmakkal „hírbe” lehet hozni neves, de a kiadott hírben ártatlan embereket… Mindenfajta amorális dologra fel vagyunk készülve.  Na de kérem, ez azért túlzás!

Hogy az m1 legyen az, ami a helytelenül gondolkodásra szinte csábítson! A „királyi tévé”, ami mint tudjuk, köztelevízió, az adóforintjainkból, tehát általunk él!

Nos, ez a televízió csatorna a bulvár sajtó és a kereskedelmi csatornák eszközeit kölcsön véve, „felturbózta” az érdekes hírét.

De hát, a hír igaz, a mű bemutatóján valóban volt botrány – 1929-ben! Ne felejtsük el – csak címszavakban: gazdasági világválság, Hitler, „übermensch” politika, nácizmus, világháborús fenyegetettség… Brecht-Weill: Mahagonny tündöklése és bukása c. opera premierjéről volt és van szó. Anno is, meg ma is. Ami sajnos most is „csak” aktuális. Hiszen elértük a gazdasági válságot, a „mindent szabad” elvet, a teljes amoralitást, a rasszizmust, a kilátástalanságot.

Most meg azért van botrány, mert az opera által felvetett probléma igaz, aktuális napi kérdéseink felvetése. Bár a későbbi híradásokból kiderülhetett minden néző számára, a beharangozás szövege nem illik a jelenhez. Csak maga a mű.

De tőlünk függ, hogy igaznak hagyjuk-e, vagy teszünk ellene. Ha az operában átélt katarzist tovább visszük az életünkben, ha jobbá tesz minket a mű, akkor már nem volt hiába ez a Tháliában lévő „botrány”.  Vajon továbbvittük a katarzist? Ez az írásom is néhány éve porosodik a számítógépem merevlemezén. Nincs benne semmi időszerűség-kiprovokálás, hogy az önkormányzati választás napján teszem közzé.