szikrák

Katedra két oladalán

Bizony, hogy mégsem zenebarátok klubja, hogy folytassam az előző írásom gondolatát. Azt hiszem, jobbat sikerült találnom, villámgyorsan le is stoppoltam, ezzel a címmel senki nem indíthat blogot: ketedraketoldalan.hu. Ez így még semmire nem elég, még nincs  webfelülete, még nincs szolgáltatója, meg egy csomó mindene, de ezen a címen fognak megjelenni a zenei tanfolyamaim, meg a mindenfajta okoskodásaim.

A zenebarátok klubját loptam a gyerekkoromból, amikor én is tagja voltam a Semmelweis utcai klubnak. Összegyűltünk ott sokan a zenetanárunk javaslatára, bemehettünk a tv Zenekedvelő gyerekek klubjába, játszhattunk a műsorban a hangszereinken, Vargha Károly vezetése mellett.  Istenem, de boldogok, de büszkék voltunk! Irigyelt is a többi gyerek, ahogy mi is irigyeltük az úttörő vasút gyerek vasutasait, mert bizony oda nem nagyon mehetett zenét tanuló gyerek.

A zenetanulás rendszeres napi gyakorlással járt, nem mehettünk hetente vagy havonta “szabadságra” a gyakorlás alól.

Az új honlapom a címéből következően úgy gondolom, szélesebb világot nyithat meg. Nem feltétlen csak a zenével foglalkozik. Hanem sorra mindennel, azaz bármivel, ami téma csak elém kerül.

Az új honlapra azért volt szükség, mert írják csak be a google-ba, hogy Zenebarátok klubja……..nohát olyan sok címet ad ki, hogy csak na! De Katedra nyelviskolából van vagy öt, de Katedra két oldalán-ból csak egy lesz!!! Az enyém!!! Mert az fontos, hogy mennyire van egy honlap eldugva az internet káoszában, minél jobban megtalálhatják az olvasók,Önök,  annál biztosabb a látogatottsága. Ne legyünk álszentek: annál biztosabb a belőle származható jövedelem is. Na nem a írás nagyszerűsége, vagy silánysága miatt, hanem az oldalára kitett egyéb reklámokból. Akik ott hirdetnek, azok a cégek fizetnek a reklám felületért. Persze, ezt én így mondom, de még nem tudom, hogyan lesz pénz az internetből. Csak annyit tudok, jólesik így látatlanban beszélgetni Önökkel. Megpróbálok értéket írni, ha nem is lesz belőle irodalom, de “napi kis szikrák” talán igen. Arra nem is merek vetemedni, hogy írónak képzeljem magam. Hogy jövök én ahhoz? Hol vagyok én Szabó Magdától? Vagy Jókai Annától? Még megemlíteni a nevüket az enyémmel istenkáromlás lenne. Ezért nem is teszem.

Én csak írogatok, és látom az összesítőből, hogy egyre nő az olvasóim csoportja. Tábornak még nem nevezem, de majd fog nőni! Mert nem hagyom annyiban, kell, hogy sikerüljön, amit elképzeltem. Megpróbálok tanulni “webül”, “irodalmian”, megpróbálok értéket alkotni. Legalább a tanfolyamaimban, ahol le akarom rántani a leplet, hogy mindenről beszélhetünk magyarul, elmondhatunk mindent egyszerűen, nem kell túlbonyolítani, hogy a jelentkezőnek rögtön az elején ne menjen el a kedve még az élettől is. Olyan szépek, amiről beszélni akarok, mert higgyék el: nagyon szép az élet, a művészet, a tudomány,  megérdemlik, hogy vigyázzunk rájuk.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!