Évekkel ezelőtt leszázalékoltak egy gyógíthatatlan – ugyan mit egy, „ide nekem az oroszlánt is” alapon két gyógyíthatatlan betegséggel. Megkaptam a közgyógy ellátást a tb kátyám és a ledolgozott éveim alapján, no meg tekintettel a betegségeimre.
Rendszeresen szedem az előírt gyógyszereket. Természetesen tudom, tudtam, hogy nem fogok meggyógyulni tőlük, csak csökkentik a tüneteket, élhetővé teszik az életemet.
Belátom, hiba volt, hogy nem néztem meg mindig a patikában kapott számlákat. Az elején még figyeltem, míg rá nem jöttem, hogy negyedévente számfejtik a gyógyszerem pénzeit, de leszoktam róla. Most nem tudom, milyen sugallatra, megint megnéztem július hónapban. Elhűltem, mikor láttam, a következő összeg az év végén kerül a számlámra. A jelenleg rajta levő pénz maximum szeptemberig lesz elegendő. Hurrá, jó nyugdíjasnak lenni, mindenki, még a hivatal is keresi a kívánságaimat.
A gazdaság egyre fejlődik, nő a nemzet GDP-je!
Először elvették a 13. havi nyugdíjat, a rokkantaknak nélkülözhetetlen segédeszköz-hozzájárulást, aztán a közgyóggyal járó szemétszállítás-víz-csatorna kompenzációt, végül most magát gyógyszer támogatást.
Tessék mondani, ki vetett szemet az én nyomorúságos gyógyszer hozzájárulásomra? Hová került az a sok segélyezésre szánt pénz? Javaslom, ha kell a pénzem, én odaadom a gyógyszer hozzájárulásomat, de vigye magával a fennálló két gyógyíthatatlan betegségem is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: